(részlet a kolozsvári Kriterion Könyvkiadónál megjelent A tájkép arctalan – Méternyi Kanada c. könyvemből) Ott maradtunk el, hogy álltam bambán a franciás stoptábla előtt, és nem akartam hinni a szememnek. Még Dagesztánban is azt írja a táblán, hogy STOP (igaz, cirill betűkkel). Ezek itt meg marháskodnak evvel az ARRÊT-val. És ha nem tudok franciául és… Read More

Megosztom

birs

Vannak ezek a történetek, amik kapcsán tökéletes az egyetértés a nosztalgiában sűrűn mártózó egyedek között, egyik ilyen örökzöld, hogynemondjam: öröksárga szagmotív (mely szót a lájtmotív mintájára alkottuk legott) a szekrény tetején ódon légfrissítő gyanánt használt birsalma. Láttam a boltban tavaly télen birsalmát, vettem is kettőt, hogy legyen, és a konyhában felraktam őket a kredenc tetejére.… Read More

Megosztom

Szabadmadárkodás Mostanában naponta írom a szöveget. Pontosítok: angol szövegfolyamot írogatok. Emlékiratok? – szokták kérdezni. Is, szokom mondani. Filmesektől vett kölcsönszóval: dokufikció. Vagymi, ahogyan egyik kortárs klasszikus írta volt. Ma egy olyan bekezdést csiszolgattam, amiben arról elmélkedtem ékes angolsággal, hogy milyen az, amikor elveszik (és, sajnos, itt angolul az ige elé oda kell tenni a személyes… Read More

Megosztom

Lvov, Kaszinó

Egy kisebbségnek sosem lenne szabad annyira elhülyülni, hogy az áldozatot hibáztassa, és nem az agresszort!… Read More

Megosztom

Vidék

Az amerikai felvilágosult értelmiségi többnyire demokrata-párti szavazó. Ez, persze, így önmagában nem jelent semmit, és a kelet-európai politikailag tájékozatlan tömegeknek még annál is kevesebbet. Az amerikai rendszer „időtlen idők óta” ebben a két végletben polarizálódik: republikánus és demokrata. Igen ritkán esett meg a kétszázvalahány éves röpke történelmük alatt, hogy például harmadik párt állított elnökjelöltet. Nem… Read More

Megosztom

Lassan huszonöt éve lesz, hogy Kanadába érkeztem. Nem Kolozsvárról, ahol születtem és töltöttem életem több, mint felét, hanem egy majdnem évtizednyi magyarországi „intermezzo” után. És mivel azalatt lett magyar állampolgárságom is, a kanadai statisztikák szerint magyarországi bevándorlóként érkeztem. És elvben most van három állampolgárságom, bár csupán egyetlen útlevelet használok, még olyankor is, amikor „haza” megyek… Read More

Megosztom

Mámi az anyai dédnagyanyám, pontosabban, anyám apai nagyanyja, hogy meghatározzuk a felmenőséget. Nem tudom, miért ötlött az eszembe, hogy megnézzem, születési adatait, mert arra emlékeztem, hogy meghalni télen, ilyenkor halt meg, és tényleg: 1963. február 7-én. Ezért emlékezhetek én rá, hiszen tizenegy éves elmúltam már akkor. A dokumentumok azt mondják, március 3-án született, 1884-ben, Kisiklódon,… Read More

Megosztom

Születésnapos gondolatok. Jó, hogy vannak ezek a közösségi oldalak, s számontartják a születésnapodat (ha beírtad), s akkor sok-sok derék ember – tényleg jóindulatból és tán szeretettől is hajtva – ír egy pár sort vagy még rövidebbet. Van, aki azt mondta, nem akarok én sokszázadik bejegyzést írni, inkább felhívtalak! S miközben mindez jól esik, az ember… Read More

Megosztom

Vajon miért van, hogy míg a legtöbb friss hentesáru valamilyen városról kapta a nevét – parizer, krakauer, frankfurter és ilyenek – addig a lengyelkolbász egy egész népről vagy országról? Ez úgy jutott eszembe, hosszú kerülővel, hogy tanult barátom, ki szintén filológ és poliglott, küldött egy képes viccet (románul), amelyben a botniță meg a lesă is… Read More

Megosztom

“If a story is in you, it has to come out.” — William Faulkner Nem jöhettünk volna messzibbről abba a köz(tes)térbe, ahol tollforgatók mint párhuzamosok a végtelenben. Ő, az író a történelmi arisztokrácia legfelsőbb rétegeiből, az egyik leghíresebb magyar nemesi családból. Egy évvel a memoáríró előtt születve, így nagyjából egykorúak. A memoáríró meg erdélyi, közelebbről… Read More

Megosztom