57 — a semmilyen szám

Nem is kellene megemlíteni, olyan idétlen. Mert ötven — az, ugye, lehet fél évszázad, és akkor olyan tekintélykeltő vagymi. Ötvenöt — az az ismétlődő, azonos számjegyek okán valamiért értelmesnek látszik. Hatvan is jó (lesz), mert olyankor már lehet nyugdíjba menni. Na de 57? Mi ez? Mégcsak nem is törzsszám, mert 3-mal és 19-cel is osztható.
Ezért tán nem is kellene ünnepelni egy ilyesféle születésnapot (tegnap, 13-án volt, lekéstél!), de asszonyka másképp döntött.

Lett vacsora az egyik legjobb kis francia vendéglőben (chez Sophie – az itteni francia negyedben, a St. Boniface-ban lakik) és szőrprájz, szőrprájz… kaptam egy új fényképező masinát:

Persze, ezek a képek még a régi Panasonic (Lumix DMC-LZ5) apparáttal készültek, mint az eddig itt közzétett képek nagy többsége. Jó kis gép volt az, illetve most is az, és mivelhogy nekem lett a Nikon, Tanja úgy döntött, hogy a régi játékszerrel most már szabadon garázdálkodhat és kattintgathat agyba-főbe… Aminek az eredményeképp született egy “szépséges” sorozat arról, amint ingbe-gatyába rakosgatom össze a Nikont. Az egész sorozatot nem fogom közreadni, mert alkalomadtán kiskorúak is rátévedhetnek erre a blogra, de álljon itt két aránylag decens darab a nagy Nikon-összeszerelés nevű akcióból:

Nos, így történt ez a tegnap, s lettem öregebb egy évvel és gazdagabb egy derék fotóapparáttal. A géphez jött még egy AF-S DX NIKKOR 18-55mm f/3.5-5.6 VR lencse, és jutányosan hozzá még egy AF-S DX Zoom-NIkkor 55-200mm f/4.5-5.6G ED lencse is. Meg egy rakás júzer manuál, hogy legyen mit olvassak…

A sikeres összeszerelés után ez volt az első kattintás, a konyhaszéken ülve és félig a hátsó bejárat, félig a nappali felé fordulva készítettem egy hatalmas képet. A hatalmast úgy kell érteni, hogy több mint 2 MB!!! Kezdő digitálfotós barátaim szoknak ekkora bazi képeket átküldeni, hogy az emil-program csak nyögve bírja levenni. Én itt kicsit lefaragtam nektek 126 kilóra: A géppel jött szoftver azt mondta, hogy ez a normál méret ha emilezni akarom a képet.