Az ellenség kreálásának fonnyadt bája

Nem akartam én tovább ragozni az előző bejegyzésben taglalt “hazaszavazás” ügyet. Megírtam róla a véleményem, sosztán annyi. Valójában nem is azt akarom folytatni, de valahogy odakapcsolódik. Neveztek engem már sok mindennek, és tételeztek fel rólam mindenféle baromságot, ám most történt első ízben, hogy valaki ezt írta vissza egy “tényfeltáró” emilemre:

Persze, ha Ön egy román nacionalista aki ki kivánja szoritani a magyar nemzetiséget a demokratikus intézményekből, akkor megértem a szőrszálhasohatását.

Kitérő és előzmény.

Internetes korom hajnalán elég sok magyar (és nem magyar) levelezőlistára feliratkoztam, vélhetően kíváncsiságból, olykor valódi érdeklődésből – vagy tudtomon kívül felvettek a listájukra. Akkoriban ez nagy divat volt: teljesen szabályozatlan volt ez a terület. Később aztán szorgalmasan leiratkoztam mindahányról, email címeket szüntettem meg, hogy elérhetetlen legyek stb. A miérteket most ne bolygassuk.

Egyetlen kivétel van, egyetlen olyan lista, amin megmaradtam: a Hungarian Lobby (HL) listája, amit az egész ügy lelkes animátora, Dr. Lipták Béla nevével szoktak kiküldözgetni. A mazochizmuson túlmenően talán az a magyarázat erre, hogy sok egyéb “magyarosch” listához képest ez egy teljesen józan hangvételű, igen gyakran jó ügyekért mozgosító kezdeményezés. Nem azt mondom, hogy mindig mindennel egyetértek, amit kiküldözgetnek, és az is igaz, hogy leggyakrabban az “amerikás” magyaroknak szól az üzenet, tehát kanadaiként csak mint megfigyelő nézegetem a ténykedést. A másik dolog, aminek okán tiszteletemet vívta ki ez a HL lista: állításuk szerint a második-harmadik generációs, magyarul már nem is tudó magyarokat is sikerül mozgósítani egy-egy nagyobb levélküldő- vagy tiltakozó akcióra. Lehet, hogy ez az egész ügy virtuális jellegének köszönhető, mivel tapasztalatom szerint a valós világ emigráns magyar intézményeitől a második-harmadik generációs “magyarok” úgy menekülnek, mint ördög a tömjénfüsttől. Szóval, e listát hőmérőként használom, lemérendő, mivel is foglalkoztatja az agyát az amerikai magyarság elitje…

És jött erről a HL listáról is a felhívás, hogy szavazzak Károlyi Bélára (szenátornak) és Dancs Annamarira (képviselőnek). A levélben van egy ilyen passzus:

A nyugati demokráciák minden külföldön élő polgárának joga van hazála választásaiban résztvenni. DE most itt még ennél is többről van szó!! A módosított választási törvény értelmében az ország területén kívül élő román állampolgárok is saját képviselőket, szenátorokat küldhetnek a bukaresti parlamentbe. Rajtunk múlik, hogy EZEK MAGYAROK LEGYENEK! Északamerikai jelöltünk Dancs Annamária énekesnő, mig szenátor jelöltünk, kire Amerika, Afrika, Ausztrália és Új-Zéland lakosai szavazhatnak, a Texasban élő tornász edző, Károlyi Béla.
(kiemelés tőlem – M.)

Mivel épp két nappal ezelőtt bogarásztam a netet ezügyben, pontosan tudtam, hogy a kiemelt rész nem igaz. A kanadai Választási Iroda (Elections Canada) weboldala és a választások előtt kiküldött, személyesen nekem címzett brosúra is világosan kimondja:

If your date of departure from Canada was five or more years ago, you are not eligible to vote unless you meet one of the following criteria.

You are exempt from the five-year limit if you are posted outside Canada as:

1. an employee of a federal or provincial public administration; or
2. an employee of an international organization of which Canada is a member and to which Canada contributes; or
3. a person who lives with an elector described in a. or b. above, or with a member of the Canadian Forces, or with a civilian employed as a teacher or as administrative support staff in a Canadian Forces school

Akárhogy próbálod csűrni-csavarni, ennek a lényege az, hogy ha több mint öt éve távoztál Kanadából (előző oldalakon azt felelted, hogy nem Kanadában élsz/laksz) – akkor nincs jogod szavazni. Persze, vannak kivételek: diplomaták, nemzetközi szervezetekben alkalmazottak, külföldön állomásozó katonák, mindezek hozzátartozói, és a haderő iskoláinak alkalmazottai. Ezek, természetesen, logikus kivételek.

És ekkor előjött a precizításra mániákusan figyelő énem, és rögvest megnyomtam a Válasz gombot:

> A nyugati demokráciák minden külföldön élő polgárának joga
> van hazála választásaiban résztvenni.

EZ NEM IGAZ! Ne terjesszunk hamis informaciot:

Elections Canada website:
“If your date of departure from Canada was five or more years ago, you are not eligible to vote …”

source: http://www.elections.ca/content.asp?section=ins&dir=svr&document=int_step2_q4&lang=e&textonly=false

Az ellenség

Nos, erre érkezett az inkriminált válasz, mely szerint vagyok én egy (aljas gazember) román nacionalista, aki hasogatja a szőrszált. További intelmek a levélből:
Ez igy még Kanadában sem igaz (egy halom kivétel van) és különben se az ön tétlenségre buzditó kifogásaira van szükségünk, hanem összefogásra és tettekre.

Azt, hogy ki vagyok, mi vagyok – nem fogom ezeknek bizonygatni! (N.B. Nem Lipták Béla, hanem vélhetően a lista adminisztrátor Sz. Gotthárd szignálta a választ.) Én még a HL listán sem szorulok arra, hogy magyarázzam a bizonyítványom. És itt sem. Nem is ez a lényeg.

Hanem az, ahogyan kibontakozik az ellenség-kreálás mechanizmusa¹. Ha nem fogadod el ex-cathedra tévedhetetlen kijelentéseinket, akkor román nacionalista vagy. Az se számít, hogy nem az “ügyről” nyilvánítasz véleményt, hanem csupán ténybeli kiigazítást próbálnál eszközölni… mert ha visszabeszélsz, akkor ⇒ kifogásolsz ⇒ nem értesz egyet ⇒ qrva vagy. Az ellenség bérence vagy, rosszember vagy és a te anyád…
A gondolatmenet ismerős: az a román nacionalista, akiről mi aszongyuk, hogy román nacionalista. Rád ragasztottuk a címkét, innen kezdve tudjuk, ki vagy.

Na, ezért nem fogok vitatkozni arról, hogy ki is vagyok, mi is vagyok. Mert a fenti gondolatmenetbe észérvek nem férnek bele.
Azt azért töredelmesen bevallom, hogy a hülyeségnek örök ellensége voltam, vagyok és leszek.

1. Tessék utánanézni: van erre igen derék tanulmány Pók Attila tollából — ide most az angol változatot linkelem: Atonement And Sacrifice: Scapegoats In Modern Eastern And Central Europe ⇑