gyv
Gyöngyvirág termése – Én soha nem tudtam, hogy a gyöngyvirág “terem”… – (photo ©Moshu)

Napokig azon töprengtem, mi is ez a piros bigyó (bogyó) a gyöngyvirág elsárgult szárán — lásd a képen –, merthogy én már szedtem gyöngyvirágot, szagoltam gyöngyvirágot, ajándékoztam gyöngyvirágot… de soha nem gondoltam volna, hogy valamiféle “termése” is van, méghozzá igen késő ősszel, már-már télbe hajlóan.

Tudni kell, hogy előző életemben nem voltam kertészkedésre kényszerülve, és sikeresen távol is tartottam magam az ilyesféle tevékenységektől. (E mondat prózaibb olvasata: nem szeretem a földturkálást…) Most viszont a back yard, azaz az udvar területén való jövés-menés, fűnyírás, almaszedés stb. során állandóan bővülnek növénytani ismereteim, a kötelezően elvégzendő munkák technikáit nem is említve.

Szóval, itt vagyok a gyöngyvirág-termés (számomra) titokzatos mibenlétével elfoglalva… meg is nézem a Wikipédiát – na ott kellett volna kezdeni, mert aszongyahogy “a csodabogyófélék (Ruscaceae) családjába tartozó” fajta, aha, akkor a “csodabogyót” láthatjuk a képen.

Közben az ember felmegy a konyhába kávé-utánpótlás ügyben és újra gép mellé ülve reflex-szerűen csekkolja az új emileket. Az egyik azt mondja, hogy Béla üzent nekem az iwiw-en. Jó, van Béla nevű ismerősöm, úgysem tudok róla semmit jóideje, hadd lám, mit is izen. Még az is átfut az agyamon, hogy vidéki ember lévén tán többet tud a kertészkedésről, na, majd rákérdezek a piros bogyóra. Kinyitom a levelesládát az iwiw-en, és bumm! ott az Üzenet Erdélyből! – így felkiáltójellel, emígyen szólva:

Tisztel honfitársaim!
Károlyi Béla vagyok, amerikai magyarként a bukaresti parlamentbe készülök. A 2 számú külföldi választókörzetben – Amerika, Ausztrália, Új –Zéland, Ázsia egy rész és Afrika – élő román állampolgárok képviseletéért szállok versenybe az RMDSZ színeiben a parlamenti választásokon 2008 november 30-án. Az idei választásokat új rendszer, az úgynevezett egyéni választókerületes rendszer szabályozza. Tehát nem pártlistákra, hanem a pártok által megnevezett egyéni jelöltekre lehet szavazni.
A külföldön élő, állandó vagy ideiglenes lakhellyel rendelkező román állampolgárok most, első alkalommal saját jelöltjeikre szavazhatnak.
Mostani vállalásom egyféle küldetés is: felszólítani a külhonba szakadt magyar és román családokat, hogy ne felejtsék el nemzetiségi hovatartozásukat.

Van az tovább is, de ennyi elég. Már-már rákattintok a Válasz gombra, hogy figyelmeztessem, Béla, vazzeg, ha a románok nem felejtik el “nemzetiségi hovatartozásukat”, akkor soha a büdös életben nem fognak egy magyarra szavazni! Még rád se, hiába vitted sikerre annak idején a híres női tornászcsapatukat, Nadia Comăneci-csel az élen… De nem teszem, mert rájövök, hogy ez a legkevesebb.

Én nem szeretem ezt a külföldről “hazaszavazós” baromságot. Ez a baj.

Nem szeretem akkor sem, amikor 56-os magyarok hőbörögnek vele, nem szeretem máskor se. Most se. Mert nem értek vele egyet.
Van három állampolgárságom: román, mert hogy ott születtem, Kolozsváron; magyar, mert éltem ott majdnem tíz évet; és most, végül kanadai, mert itt élek. Itt szavazok lelkesen, kötelességtudóan és rendületlenül. Amíg itt lakom, addig jogom van rá. Ha öt [5] évnél hosszabb ideig külföldön van az állandó lakhelyem, akkor azt mondja a szabál, hogy nem vagy jogosult szavazni. Ennyi. Problem solved.

Én száz százalékosan egyetértek ezzel a szabállyal. Nem itt élsz, az itt érvényes törvények, döntések, kormányzás nem érinti közvetlenül az életed — akkor ne szavazz. A 10 éve Floridában élő winnipegi nyugdíjas szavazata ne döntse el, hogy az én körzetemben (vagy az országban) melyik párt képviselője győz, ergo mire fogják felhasználni az adóba befizetett dollárjaimat.

Visszatérve a gyöngyvirágos hangulatomat megzavaró Bélára és a levelére. Úgy látszik, mindenki éppen azzal a választási rendszerrel elégedetlen, amije van. Romániában tiszta listás választás volt eddig (ha jól emléxem, de nem mernék esküdni rá), Kanadában csak választókörzeti jelöltre lehet szavazni — aki győz, az győz, a többi szavazat elveszett! –, a magyar ennek a kettőnek a keveréke. Persze, a tulipántos hírek mindig csak a felét mondják a a híreknek, miszerint mostmár “nem pártlistákra, hanem a pártok által megnevezett egyéni jelöltekre lehet szavazni”. Majdnem elhittem, míg utána nem néztem, hogy akkor miért is fontos minden szavazat. Mert van lista is — tehát olyan lesz ez is, mint a magyarországi: vegyes rendszer. Csak a tények kedvéért: nagy mozgalom van Kanadában, hogy nálunk is valamiféle hibrid rendszert vezessenek be, mert lehet akár 6,8%-os eredményed — miként a Zöld Pártnak –, ami azt jelenti, hogy a 13,8 millió szavazatból majdnem egy millióan szavaztak erre a pártra, mégsincs egyetlen képviselője sem a parlamentben. (Ez egy külön eszmefuttatást is megérne…)

Szóval, nem, nem akarok szavazni, se Romániában, se Magyarországon, csak itt Kanadában. Mert itt élek, és nem ott. Évek óta nem olvasok (ottani) újságokat, nem követem az ottani politikát, azt se tudom, ki kicsoda a politikai életben. De ezen túlmenően is, én nem tartom etikusnak, hogy a kényelmes kanadai életem komfortjából1 belebeszéljek az otthon maradottak életébe.

Két kanadai választás között maradok tehát a gyöngyvirág csodabogyójánál… Béla, maradj te is a gyöngyvirágnál, ne kacérkodj a tulipánttal!

  1. A “komfortról” annyit, hogy több mint 2000 km-re lenne a legközelebbi hely, ahol leadhatnám a voksomat 🙂
Megosztom