Október 23-tól november 7-ig (így szépen, a két “ünnep” között) otthon voltam Kolozsváron. De egészen mást ünnepeltünk: anyám 80-ik születésnapját. Erről nem sok publikus mondanivalóm van, azon túl, hogy szépen összegyűltünk: mindkét gyermek Kanadából, még élő testvérei, sógora, sógornője és néhány régi-régi barátné… Kedves kis ünnepi ebéd volt az Agapé nevű vendéglátóipari komplexum Torockói szalonjában.

Találkoztam néhány régi barátommal is, sajnos, azokkal, akik nem Kolozsváron, hanem pl. Marosvásárhelyen vagy Nagyváradon laknak, nem jött össze a találka. Egyszerűen nem fért bele az utazgatás.

Volt viszont anyám pincéjében négy doboz régiségem (papírok, kazetták, kéziratok stb.), azok nagy részét átnéztem, a szemetet kidobtam, és egy táskára valót elhoztam. A kéziratok egy része megjelent valamikor vagy erdélyi vagy magyarországi lapokban — de volt köztük olyan is, ami soha nem került nyilvánosságra. Most azon morfondírozok, hogy amennyiben le tudnám győzni velem született lustaságomat, akkor azokból néha begépelhetnék ide valamiket (nyitni egy új szekciót?)… a köz épülésére és ámulására.

Az egyik legérdekesebb lelet az volt, amelyik egy Korunk felhívásra készült volna anno, amikor arre felénk is valaki felfedezte az “oral history” (lásd angol Wikipedia, magyarul nincs) nevű mozgalmat, és arra buzdították a jónépet, hogy csináljanak ilyesmit. Röviden, az oral history lényege az, hogy rögzíted (magnóval) egyes személyek visszaemlékezéseit a történelemről — nem úgy, hogy mit mondanak a történelemkönyvek, hanem ahogy ők azt megélték, a saját szempontjukból, a saját megélt tapasztalataikon keresztül. Ez a nyolcvanas évek második felében lehetett, még mielőtt Hunniába települtem (1988). Akkor még élt apám is, és vele beszélgetve pattant ki az ötlet: feltérképezni a régi kolozsvári mészárosvilágot. Tudni kell, hogy apám is, meg nagyapám is hentes-mészáros volt… Nagyapámat, sajnos, nem ismertem, akkor halt meg, amikor én öthónapos csecsemő voltam.
Viszont apám segítségével sikerült felkutatni egy öregurat, aki nagyapámmal együtt inaskodott a századelőn; aztán egy mestert, aki Amerikában született, de a család hazajött – ő Besztercén inaskodott szászoknál; és végül apámat is mikrofon elé ültettem.

Megvannak a kazetták is, és megtaláltam a nyers kéziratot is, amit a kazettáról írtam le. (A kazetták még ott maradtak Kolozsváron, de majd jövőre jönnek azok is!) Na, ezt a szöveget kellene begépelni.

Jött még régi családi imádságos-könyv, 1812-ből, benne dédnagyapám (apai nagyanyám apja) jegyzi gyermekei születését a belső borítón, halomnyi régi kép, és ilyesmik. (Ideje lenne már egy családfa-féleséget is feltenni a netre; angolul tudok is rá szoftvert, de magyarul kellene.)

Kaptam még (ez nem régiség, sőt!) Felméri Cecília Kakukk c. filmjét DVD-n a gyártásvezetőtől, Kiss-Budai Tibor barátomtól. Na, majd erről is fogok írni, addig is olvasd ezt a cikket róla a helybéli Krónikában, vagy olvass róla bővebben a Transindexben. Végig azon dühöngtem Kiss Tibinek, a kocsmában persze, hogy miért nincs ennek a filmnek már weboldala…

No, mára ennyit Kolozsvárról.

Megosztom

3 comments on “Klausenburg — 2008

  • Háááát igen!

    Moshu ritkán írogat ebbe a naplójába (bár a kettő írás egy hónapban már tömegjelenet szintű), de mindig élvezet olvasni eszméjének futását. 🙂
    Most is. Sőt, tartalmas, mint egy magyaros reggeli, hisz’ a linkelésekkel tovább nyitogatja a világ ablakait, és ad témát addig is, míg enmaga hajlandó újabb bejegyzést tenni…
    Kölcsönkenyér pedig visszajár; kezdjed építgetni a családfát! Ez azért is jó, mert eredendő lustaságunkat elviseli azzal, hogy meg lehet hívni családtagjainkat,, rokonságunkat, hogy az ő emlékezetük is terebélyesítse a fát… 😉

    http://www.myheritage.hu/

  • Kösz a linket, megkíméltél egy kereséstől.

    Amúgy a családdal az a helyzet, hogy
    a) nem interneteznek
    b) annak idején mindkét nagyanyám, most meg dédanya korba hajló nagynénéim avval adják át a régiségeket, hogy “legyen nálad, mert a többiek úgyis csak eldobnák, mert nem érdekli őket…”

  • bár a kettő írás egy hónapban már tömegjelenet

    Már 4-nél tartunk… és még nincs is vége a hónapnak!

Comments are closed.