![\"A](\"http:\/\/istvanhorvath.com\/huma\/wp-content\/uploads\/2012\/09\/koszonto-nagy-600x400.jpg\" "\\"koszonto\\"")
Szembes\u00fcl\u00e9s a harminc \u00e9vvel ezel\u0151tt \u00edrt sz\u00f6veggel<\/p><\/div><\/p>\n
Ez a megs\u00e1rgult \u00fajs\u00e1gkiv\u00e1g\u00e1s 1982-ben jelent meg a kolozsv\u00e1ri Igazs\u00e1gban (mai jogut\u00f3dja a Szabads\u00e1g<\/a>). Abben a lapban kezdtem az \u00fajs\u00e1g\u00edr\u00f3i p\u00e1ly\u00e1m, mellesleg. Az \u00fajs\u00e1gcikknek hossz\u00fa t\u00f6rt\u00e9nete van, de belekezdek.<\/p>\n Vagy lehet, hogy nem is olyan hossz\u00fa, \u00e9s csup\u00e1n az eml\u00e9kek sokas\u00e1ga, amik mind hozz\u00e1k\u00f6t\u0151dnek ehhez a volt tan\u00edtv\u00e1nyaimhoz \u00edrott cikkhez, ny\u00edlt lev\u00e9lhez, teszik olyb\u00e1, mintha hossz\u00fa \u00e9s bonyolult t\u00f6rt\u00e9net el\u00e9 n\u00e9zn\u00e9nk.<\/p>\n A lecsupasz\u00edtott t\u00f6rt\u00e9net ennyi: volt egyszer egy oszt\u00e1ly, amelyiknek oszt\u00e1lyf\u0151n\u00f6ke voltam hatodikt\u00f3l nyolcadikig (e blogban olykor ny\u00f3cc\u00e9 n\u00e9ven<\/a> emlegetem \u0151ket). Azt\u00e1n elv\u00e9gezt\u00e9k a tizenkettedik oszt\u00e1lyt, j\u00f6tt az \u00e9retts\u00e9gi, \u00e9s a ballag\u00e1s. \u00c9n akkor m\u00e1r nem tan\u00e1rkodtam. \u0150k k\u00fcldt\u00e9k nekem szorgalmasan a ‘kicsenget\u00e9si k\u00e1rty\u00e1kat’ – egyik volt koll\u00e9g\u00e1m, ing\u00e1z\u00f3-t\u00e1rsam r\u00e9v\u00e9n. A koll\u00e9ga \u00fagy v\u00e9lte – igen t\u00e9vesen! – hogy nekem ezek \u00fagysem fontosak, ez\u00e9rt azt\u00e1n m\u00e1r csak az esem\u00e9ny ut\u00e1n<\/strong> j\u00f6tt el hozz\u00e1m a k\u00e1rty\u00e1kkal. D\u00fch\u00f6ngtem. Azt\u00e1n meg\u00edrtam a nyilv\u00e1nos k\u00f6sz\u00f6nt\u0151t, amit – meglepet\u00e9s – az akkori helyi lap le is k\u00f6z\u00f6lt. Ennek a kiv\u00e1gott cikknek a f\u00e9nym\u00e1solat\u00e1t l\u00e1thatod itt bekeretezve.<\/p>\n \u00c9s akkor most mes\u00e9lek.<\/strong><\/p>\n \u00cdrtam \u00e9n m\u00e1r r\u00e9szletesen arr\u00f3l, hogyan lettem oszt\u00e1lyf\u0151n\u00f6k d\u00e9si tan\u00e1rkod\u00e1som szinte els\u0151 napj\u00e1n, \u00e9s \u00e9l\u0151sz\u00f3ban is szoktam \u00e9n igen sokat mes\u00e9lni err\u0151l az oszt\u00e1lyomr\u00f3l. Olykor szinte b\u0171ntudattal az ut\u00e1nuk k\u00f6vetkez\u0151 oszt\u00e1lyom miatt: azok is nagyon megszerettek, nagyon kedves gyermekek voltak, \u00e9s \u0151ket m\u00e9gis ritk\u00e1n emlegetem. Nem mintha nem szerettem volna azt az oszt\u00e1lyt is, hanem ink\u00e1bb – mint az egyik ny\u00f3cc\u00e9s volt tan\u00edtv\u00e1nyom mondta volt harmincn\u00e9gy \u00e9v m\u00falt\u00e1n – mert a ny\u00f3cc\u00e9 olyan volt mint az „els\u0151 szerelem”<\/em>. V\u00e9lhet\u0151en akkor is az a bizonyos els\u0151k\u00e9nt kapott oszt\u00e1ly maradt volna meg az eml\u00e9kezetemben a legink\u00e1bb, ha mind a mai napig ott tan\u00edtan\u00e9k \u00e9s sz\u00e1mtalan oszt\u00e1lyom lett volna.<\/p>\n De nem lett. Ok\u00edtottam ugyan oroszt meg magyart sok m\u00e1s oszt\u00e1lyokban is, rom\u00e1n \u00e9s magyar gyerekeknek abban a d\u00e9si 3. sz. \u00e1ltal\u00e1nos iskol\u00e1ban (most valami flancos n\u00e9ven emlegetik), de oszt\u00e1lyf\u0151n\u00f6ke csak ennek a k\u00e9t oszt\u00e1lynak voltam az ott t\u00f6lt\u00f6tt 6 \u00e9v, 4 h\u00f3nap 22 nap alatt, azaz 1975. szeptember 1-je \u00e9s 1982. janu\u00e1r 22-ike k\u00f6z\u00f6tt. Most \u00edgy sz\u00e1molgatva az \u00e9veket, kider\u00fcl, hogy ’75 \u0151sz\u00e9t\u0151l ’78 j\u00fanius\u00e1ig (olyankor volt a tan\u00e9vz\u00e1r\u00e1s) vagyis hatodik elej\u00e9t\u0151l nyolcadik v\u00e9g\u00e9ig vittem azt az oszt\u00e1lyt, \u00e9s azt\u00e1n ’78 \u0151sz\u00e9t\u0151l – \u00f6t\u00f6dikes korukt\u00f3l – majdnem a nyolcadik v\u00e9g\u00e9ig, vagyis nyolcadik oszt\u00e1ly k\u00f6zep\u00e9ig vezettem a m\u00e1sodik oszt\u00e1lyomat, am\u00edg el nem j\u00f6tt a felmond\u00e1som napja. \u00c9s az utca t\u00faloldal\u00e1n, szemben a „h\u00e1rmassal”, ott volt a h\u00edres-neves Muresanu, a helyb\u00e9li l\u00edceum (nem-erd\u00e9lyieknek: k\u00f6z\u00e9piskola vagy gimn\u00e1zium), ebben pedig az \u00e9n kezdeti oszt\u00e1lyom sz\u00e9pen lassan 1978-82 k\u00f6z\u00f6tt elv\u00e9gezte a k\u00f6z\u00e9piskol\u00e1t \u00e9s m\u00e1r tizenkettedikesek voltak, amikor \u00e9n megsz\u00f6ktem D\u00e9sr\u0151l… (Ennek is van t\u00f6rt\u00e9nete, de most hagyjuk.)<\/p>\n A k\u00f6vetkez\u0151 h\u00f3napok avval teltek, hogy \u00faj munk\u00e1m, az oroszr\u00f3l rom\u00e1nra val\u00f3 m\u0171szaki ford\u00edt\u00e1s agybajaival voltam elfoglalva, de k\u00f6zben \u00e1prilis fel\u00e9 (82-ben vagyunk, ex-tan\u00edtv\u00e1nyaim ballag\u00e1sa k\u00f6zelg) szorongva kezdtem lesni a post\u00e1t: \u00e9rkezik-e kicsenget\u00e9si k\u00e1rtya az \u00e9retts\u00e9gire k\u00e9sz\u00fcl\u0151d\u0151, ballag\u00f3 tan\u00edtv\u00e1nyaimt\u00f3l. Nem j\u00f6tt. Egyetlen egy se.<\/p>\n Nem mondtam senkinek, mert ann\u00e1l az\u00e9rt b\u00fcszk\u00e9bb voltam\/vagyok, de piszokul f\u00e1jt. Rosszul esett, na. „A qrva k\u00f6lykek, mondtam magamban, bezzeg \u00e9n kitettem a lelkem \u00e9rt\u00fck, szerettem \u0151ket meg minden… \u00e9s tess\u00e9k, m\u00e9g egy nyomorult ballag\u00e1si k\u00e1rty\u00e1t sem k\u00e9pesek k\u00fcldeni!” Honnan tudhattam volna, hogy a k\u00e1rty\u00e1k volt tan\u00e1rkoll\u00e9g\u00e1m \u00e9s ing\u00e1z\u00f3 bajt\u00e1rsam, P.P. t\u00e1sk\u00e1j\u00e1ban lapulnak r\u00e9g\u00f3ta: neki adt\u00e1k a gyermekek, tudv\u00e1n, hogy j\u00f3 bar\u00e1ts\u00e1gban voltunk. (Vagyunk ma is, \u0151 \u00e9pp Vancouverben nyomul, de egy ideje valami\u00e9rt s\u00e9rt\u0151d\u00f6tten nem h\u00edvogat…) Ing\u00e1z\u00e1sunk egykori sz\u00ednhelye ma – a d\u00e9si vas\u00fat\u00e1llom\u00e1s<\/p><\/div>\n D\u00fch\u00f6mben azt se tudtam, micsin\u00e1ljak… K\u00f6nnyeimet \u00e1lc\u00e1zva \u00fcv\u00f6ltsek? Verjem agyba-f\u0151be? Mi legyen, mi legyen, istenem? Innen kezdve egy j\u00f3 darabig nem eml\u00e9kszem az esem\u00e9yekre, elborult agyam t\u00f6r\u00f6lt majdnem mindent. R\u00e9mlik, mintha valahonnan telefon\u00e1ltam volna D\u00e9sre (h\u00fagomt\u00f3l? – nekem nem volt telefonom); az is r\u00e9mlik, hogy P.P.-t r\u00e1 akartam venni, apja Lad\u00e1j\u00e1val vigyen le D\u00e9sre… nem tudom, minden \u00f6sszefolyik. Valahogy valahonnan megtudtam, hol tartanak bulit a volt tan\u00edtv\u00e1nyaim egy mag\u00e1nh\u00e1zn\u00e1l. Est\u00e9re m\u00e1r eljutottam a c\u00edmre, hallottam is a h\u00e1zb\u00f3l kisz\u0171r\u00f6d\u0151 zen\u00e9t, zajt, de a kapu z\u00e1rva volt \u00e9s a senki nem hallotta meg bent a cseng\u0151t. Innen kezdve, hogy ott \u00e1llok a bez\u00e1rt vaskapu el\u0151tt, megint eml\u00e9kszem az esem\u00e9nyekre. Mivel nem nyitottak kaput, fogtam magam \u00e9s \u00e1tm\u00e1sztam a ker\u00edt\u00e9sen, \u00e9s betoppantam a buli k\u00f6zep\u00e9re – mondv\u00e1n, hogy a ballag\u00e1sr\u00f3l lemaradtam ugyan, de most itt vagyok, hogy \u00fcnnepelj\u00fck meg egy\u00fctt ezt a nagy esem\u00e9nyt. V\u00e9lhet\u0151en j\u00f3l mulattunk \u00e9s sokat ittunk, mert arra megint nem eml\u00e9kszem, hogyan, mikor lett v\u00e9ge a mulats\u00e1gnak… Egy mozzanat megmaradt, amikor a szoba k\u00f6zep\u00e9re \u00e1llva egy megemelt poh\u00e1rral, azt mondtam, szervusz nyolcadik c\u00e9, \u0151k meg h\u00fcmm\u00f6gtek, am\u00edg egyik\u00fck \u00e9szbekapott \u00e9s visszategezett. Na, \u00edgy ittam t\u00f6meges pertut a volt oszt\u00e1lyommal! Valahogy ejsze csak hazaker\u00fcltem Kolozsv\u00e1rra, mert a k\u00f6vetkez\u0151 napokban meg\u00edrtam a fentebb emlegetett \u00fajs\u00e1gcikket.<\/p>\n \n<\/p>\n <\/strong><\/p>\n (Ny\u00edlt lev\u00e9l volt tan\u00edtv\u00e1nyaimnak)<\/em><\/p>\n Nem voltam ott a ballag\u00e1sotokon…<\/p>\n Vannak dolgok, amelyekr\u0151l j\u00f3v\u00e1tehetetlen\u00fcl lemaradunk. Botors\u00e1g a megv\u00e1ltoztathatatlan ellen l\u00e1zongani. Iskol\u00e1imat egykor \u00e9n is kij\u00e1rv\u00e1n, megtanulhattam: az id\u0151 megford\u00edthatatlan \u00e9s k\u00e9tszer nem l\u00e9p\u00fcnk ugyanabba a foly\u00f3ba sem. M\u00e9gis keresek valamit.<\/p>\n Keresem \u00f6nmagamban, \u00e9s ha ott lettem volna az utols\u00f3 kicsenget\u00e9sen, bennetek is ezt kutattam volna.<\/p>\n Egyik\u0151t\u00f6k \u00edrta emlkeztet\u0151\u00fcl a (k\u00e9s\u0151n k\u00e9zbes\u00edtett) b\u00facs\u00fak\u00e1rty\u00e1ra: „… ki maradt azon a helyen, ahol valakik voltunk egy\u00fctt \u00e9s egyszer csak…<\/em>”<\/p>\n Mindah\u00e1nyunkban ott motoszk\u00e1lt kimondatlanul is ez a gondolat. Ezt megk\u00e9rdez\u00e9setek n\u00e9lk\u00fcl is merem kijelenteni.<\/p>\n A hajdani egy\u00fcttl\u00e9t\u00fcnk egyszeri \u00e9s megism\u00e9telhetetlen var\u00e1zs\u00e1b\u00f3l mer\u00edtem hozz\u00e1 az er\u0151t – \u00e9s a felel\u0151ss\u00e9get.<\/p>\n Mert felel\u0151ss\u00e9g ak\u00e1r csak t\u00edz-h\u00fasz ember nev\u00e9ben is besz\u00e9lni. Mint ahogy felel\u0151ss\u00e9g volt ak\u00e1r t\u00edz-h\u00fasz embernek besz\u00e9lni is. H\u00e1t m\u00e9g nevelni \u0151ket. De legal\u00e1bb is megpr\u00f3b\u00e1lni…<\/p>\n Annak idej\u00e9n \u00e9n sem m\u00e9rtem m\u00e9g fel. Most m\u00e1r igen, de ez m\u00e1r csak arra j\u00f3, hogy m\u00e9g nagyobb szorong\u00e1ssal figyeljem: n\u00e9h\u00e1ny \u00e9vvel ezel\u0151tti \u00f6nmagamb\u00f3l mit tudtam ny\u00fajtani. Olyat, ami\u00e9rt b\u00fcszk\u00e9lkedni ugyan nincs minek, de legal\u00e1bb emelt f\u0151vel v\u00e1llalni lehet. Hogy ezen a vizsg\u00e1mon kapok-e \u00e1tmen\u0151 jegyet, az m\u00e9g ezut\u00e1n d\u0151l majd el.<\/p>\n Ti \u00f6ntudatlanul is t\u00fal vagytok ezen a pr\u00f3b\u00e1n. Azt r\u00e9gen tudom m\u00e1r – mit kaptam \u00e9n t\u0151letek. Ny\u00edladoz\u00f3 \u00e9rtelmetek \u00e9s embers\u00e9getek f\u00e9ny\u00e9n\u00e9l \u00e9s meleg\u00e9n\u00e9l k\u00f6nny\u0171 volt annak idej\u00e9n a p\u00e1lyakezd\u00e9s.<\/p>\n \u00dagy ind\u00edtottak, hogy tud\u00e1sunkat adjuk \u00e1t nektek. Ti r\u00e1\u00e9bresztettetek, hogy ez nem el\u00e9g. Oktatni a g\u00e9p is tud. Emberk\u00e9nt helyt\u00e1llni volt a nehezebb.<\/p>\n M\u00e9lt\u00f3 lenni arra a csendre, amikor csillog\u00f3 szemmel, mozdulatlanul figyeltek a szavamra… L\u00e1tj\u00e1tok, a k\u00f6sz\u00f6nt\u0151nek sz\u00e1nt p\u00e1r sor valahogy elsikeredett. \u00d6nvizsg\u00e1latot tartok megint. Mint annyiszor az\u00f3ta, hogy m\u00e1sfel\u00e9 j\u00e1rni k\u00e9nyszer\u00fclt\u00fcnk.<\/p>\n M\u00e1sfel\u00e9? Igen. M\u00e1s utakon. De tal\u00e1n egy fel\u00e9.<\/p>\n Ill\u0151bb lett volna bizony\u00e1ra „b\u00f6lcs” tan\u00e1csokkal, vid\u00e1m j\u00f3k\u00edv\u00e1ns\u00e1gokkal p\u00f3tolni azt, hogy nem lehett\u00fcnk m\u00e9g egyszer – utolj\u00e1ra – egy\u00fctt azon az eml\u00e9kezetes napon. De h\u00e1t lelkifr\u00f6ccs\u00f6t tartottam eleget. (Ti fogalmaztatok \u00edgy.)<\/p>\n Valami magasztos, sz\u00e9p gondolaton t\u00f6r\u00f6m m\u00e9gis a fejem, amilyet \u00fatraval\u00f3k\u00e9nt szoktak ilyenkor mondani, de f\u00e9lek.<\/p>\n Szavaink elkoptak, gondolataink a szavak h\u00e1l\u00f3j\u00e1ban verg\u0151dve n\u00e9ha m\u00e1sk\u00e9nt hatnak a napvil\u00e1gn\u00e1l, mint agyunk, lelk\u00fcnk bensej\u00e9ben. S divat lett szinte restellkedve sz\u00f3lani arr\u00f3l, hogy embers\u00e9g, bar\u00e1ts\u00e1g, szeretet – jelent m\u00e9g sz\u00e1munkra valamit. Igaz, n\u00e9ha engem is elfog a k\u00e9tely: meddig m\u00e9g?<\/p>\n Ilyenkor r\u00e1tok gondolok. Horv\u00e1th Sz. Istv\u00e1n<\/strong>, az oszi<\/p><\/blockquote>\n Ut\u00f3\u00e9let.<\/strong><\/p>\n Biztosan megvolt nekem is valahol egy p\u00e9ld\u00e1ny ebb\u0151l, de j\u00f6tt m\u00e9g egy-k\u00e9t k\u00f6lt\u00f6zk\u00f6d\u00e9s Kolozsv\u00e1ron, azt\u00e1n tov\u00e1bb Budapestre, ott is laktunk egy p\u00e1r helyen, majd kb. tizen\u00f6t \u00e9vvel az esem\u00e9nyek ut\u00e1n elj\u00f6ttem Kanad\u00e1ba, ide m\u00e1r nem sok pap\u00edrt siker\u00fclt \u00e1thurcolni, \u00fagyhogy emiatt (is) \u00edrtam n\u00e9gy \u00e9vvel ezel\u0151tt az akkori „ny\u00f3cc\u00e9s” bloggoz\u00e1s v\u00e9g\u00e9n, hogy Azt\u00e1n az \u00e9let zajlott, el is feledkeztem err\u0151l a s\u00f3hajomr\u00f3l. K\u00f6zben, mert mindig van k\u00f6zben, vagyishogy m\u00e1shol, m\u00e1sokkal is t\u00f6rt\u00e9nnek dolgok, volt d\u00e9si tan\u00edtv\u00e1nyaim egy csoportja meg (a k\u00e9pek tan\u00fas\u00e1ga szerint) r\u00e9gi bar\u00e1taim, koll\u00e9g\u00e1im, elkezdtek \u00e9vente \u00f6sszej\u00e1rni ny\u00e1r idej\u00e9n „d\u00e9si tal\u00e1lkoz\u00f3kra”. M\u00e9g az elej\u00e9n sz\u00f3ltak is egyszer vagy k\u00e9tszer, de mivelhogy soha nem tudtam elmenni, abbamaradtak az err\u0151l sz\u00f3l\u00f3 h\u00edrad\u00e1sok \u00e9s megh\u00edv\u00e1sok. N\u00e9ha a Picas\u00e1n eln\u00e9zegettem a h\u00e1zigazda, Luidort Peti fot\u00f3it, \u00e9s pr\u00f3b\u00e1ltam felismerni, megnevezni a tan\u00edtv\u00e1nyokat.<\/p>\n Mikor azt\u00e1n az idei eur\u00f3pai \u00fatunk nagyj\u00e1b\u00f3l m\u00e1r ki volt tervezve, jegyek is megrendelve, eszembe jutott, hogy ilyenkor nyaranta szoktak \u201cezek\u201d tal\u00e1lkozni. Nosza, gyors \u00fczenetv\u00e1lt\u00e1s iwiw-en, bejelentve Petinek, hogy augusztus 17-\u00e9n landol a g\u00e9p Kolozsv\u00e1ron. \u0150 meg erre azt \u00edrja vissza, hogy „dobro gyeny – a tal\u00e1lkoz\u00f3t 18-ra tervezz\u00fck”… Percekig el sem akarom hinni, hogy csak \u00edgy, bumm, egyb\u0151l \u00f6sszej\u00f6tt, amit \u00e9vek \u00f3ta szerettem volna. Gyorsan telefonon is felh\u00edvom, nehogy valami f\u00e9lre\u00e9rt\u00e9s ok\u00e1n hi\u00fa \u00e1br\u00e1ndokba kergessem magam!<\/p>\n M\u00e9g mindig alig tudom elhini, hogy harminc \u00e9v ut\u00e1n v\u00e9gre tal\u00e1lkozni fogok vel\u00fck. A legt\u00f6bbj\u00fcket ugyanis ama ballag\u00e1si buli \u00f3ta nem l\u00e1ttam. N\u00e9h\u00e1ny leg\u00e9ny, amikor Kolozsv\u00e1ron j\u00e1rtak az egyetemre, \u00e9n meg v\u00e1ltam \u00e9s k\u00f6lt\u00f6zk\u00f6dtem hol ide, hol oda, \u00e9vekig felkerestek a sz\u00fclet\u00e9snapomon, amit csak az\u00e9rt tudtak megjegyezni, mert pont egy napon volt a Lakatos P\u00e9ter\u00e9vel, aki egyike volt azoknak a \u201cleg\u00e9nyeknek\u201d. Egyszer a Hajnal-negyedben, ment\u00fcnk haza akkori bab\u00e1mmal k\u00e9s\u0151 este a blokkba, \u00e9s h\u00e1t ott \u00fclnek a s\u00f6t\u00e9t l\u00e9pcs\u0151h\u00e1zban az \u00e9n \u2018fiaim\u2019, a bor nagy r\u00e9sz\u00e9t, amit nekem hoztak, m\u00e1r megitt\u00e1k a hosszas v\u00e1rakoz\u00e1sban, de \u00edgy is \u00f6r\u00fclt\u00fcnk egym\u00e1snak. Megint ilyen Alzheimeres pillanat: soha nem tudom pontosan, kik is voltak ott egy-egy ilyen felbukkan\u00e1skor: Lakatos P\u00e9ter, F\u00fcl\u00f6p Gabi, Czentye Zoli, B\u00edr\u00f3 Sanyi, Nagy Miki… ki m\u00e9g? (Bocs, fi\u00fak, ha kihagytam valamelyik\u0151t\u00f6ket…) F\u00fcl\u00f6p Gabi pezsg\u0151vel j\u00f6tt \u00fcnnepelni m\u00e1r akkor, amikor bejutott az egyetemre. Valamikor, a nyolcvanas \u00e9vek k\u00f6zep\u00e9n, Hencz Hajnival tal\u00e1lkoztam Marosv\u00e1s\u00e1rhelyen, \u0151 ott j\u00e1rt a fogorvosira; azt\u00e1n \u00e9vek m\u00falt\u00e1n, m\u00e1r Kanad\u00e1b\u00f3l hazaj\u00e1rva, 1997 vagy 98 t\u00e1j\u00e1n, Tak\u00e1cs Julik\u00e1val futottam \u00f6ssze Szatm\u00e1ron, mert \u00e9n is m\u00e1szk\u00e1lok mindenfel\u00e9, ha kell, ha nem…<\/p>\n Ennyire eml\u00e9kszem. Meg arra, hogy 2007-ben Lakatos P\u00e9ter h\u00edvott a d\u00e9si tal\u00e1lkoz\u00f3ra – akkor \u00e9ppen Montr\u00e9alban voltunk.<\/p>\n Ment teh\u00e1t id\u00e9n a g\u00e9p Toront\u00f3-B\u00e9cs-Kolozsv\u00e1r \u00fatvonalon, \u00e9s meg is \u00e9rkezett a tervek szerint augusztus 17-\u00e9n d\u00e9lut\u00e1n. M\u00e1snap azt\u00e1n \u00f6sszeszedt\u00fck magunkat, s egy taxival lement\u00fcnk D\u00e9s „k\u00f6zep\u00e9ig”, azaz a volt iskol\u00e1m el\u00e9, ahonnan felh\u00edvtam Luidort H\u00e1zigazda Petit, \u0151 meg percek alatt ott is termett \u00e9s m\u00e1r vitt is a h\u00e1za – a tal\u00e1lkoz\u00f3hely – fel\u00e9. (Asszonyom szerint \u00fagy vezet, mint egy \u0151r\u00fclt…)<\/p>\n Na, volt ott azt\u00e1n nagy \u00f6rvendez\u00e9s, \u00f6lelget\u00e9s, ts\u00f3kol\u00f3dz\u00e1s, h\u00e1tvereget\u00e9s meg minden. \u00c9s p\u00e1linka. N\u00e9ha pr\u00f3b\u00e1ltam asszonyk\u00e1mnak ford\u00edtani, mi a t\u00f6rt\u00e9n\u00e9s, de – sajnos – ritk\u00e1n siker\u00fclt. (Sorry, Tanja!) T\u00fal sok minden t\u00f6rt\u00e9nt egyszerre. Majdnem mindenkit felismertem, de volt amikor megakad az agyam. \u00c9s azt\u00e1n, l\u00e1tom, hogy Lakatos Peti valamit tart a kez\u00e9ben, messzir\u0151l \u00fagy n\u00e9z ki, mint egy bekeretezett kis k\u00e9p, na, mondok magamban, biztos vettek a fij\u00fak-le\u00e1nyok valami kis aj\u00e1nd\u00e9kot oszib\u00e1csinak, milyen kedves, nocsak, nocsak… m\u00edg azt\u00e1n ott \u00e1ll vele el\u0151ttem \u00e9s mutatja: a harminc \u00e9vvel ezel\u0151tt \u00edrt megs\u00e1rgult \u00fajs\u00e1gcikk-kiv\u00e1g\u00e1s \u201cfakszimil\u00e9\u201d<\/em> m\u00e1solata keretben —<\/p>\n Megk\u00e9sett k\u00f6sz\u00f6nt\u0151 (Ny\u00edlt lev\u00e9l volt tan\u00edtv\u00e1nyaimnak)<\/strong> – \u00e9s itt m\u00e1r szorul a torok, nem tudok megsz\u00f3lalni, hom\u00e1lyosul a szemem, nem tudom tov\u00e1bb olvasni, igen, igen, k\u00f6nnyezek, h\u00e1micsin\u00e1jjak, nyelek nagyokat, majd k\u00e9s\u0151bb elmes\u00e9lem, mondom az asszonynak, aki szeg\u00e9ny csak \u00e1ll, \u00e9s nem \u00e9rti mi van, j\u00f3, h\u00e1t \u00e9n sem \u00e9rtem, qrv\u00e1ra meg vagyok hat\u00f3dva, ki se n\u00e9ztem volna magamb\u00f3l, d\u00f6rzs\u00f6lgetem a szememb\u0151l a k\u00f6nnyet, kortyolok egyet a p\u00e1link\u00e1b\u00f3l (zavaromban, term\u00e9szetesen), h\u00fa, nem gondoltam volna, hogy ez \u00edgy mellbev\u00e1g, nem a p\u00e1linka, hanem ezek a k\u00f6lkek, m\u00e1r megint…<\/p>\n Amikor az ‘oszi’ hangja elakad…<\/p><\/div>\n K\u00e9s\u0151bb, m\u00e1r lenyugodva, \u00fcltem az asztaln\u00e1l, \u00e9s mes\u00e9ltem az asszonynak a t\u00f6rt\u00e9netet meg kap\u00e1sb\u00f3l, heveny\u00e9szve ford\u00edtottam a magam sz\u00f6veg\u00e9t angolra. Miut\u00e1n m\u00e1r meg\u00e9rtette, mi volt a t\u00f6rt\u00e9n\u00e9s, egyszer csak azt mondta: Tudod, lehet, hogy jobban j\u00e1rtak avval, hogy nem jutott\u00e1l el a ballag\u00e1sukra. Mert akkor mi lett volna? Vitt\u00e9l volna vir\u00e1got, mint mindenki m\u00e1s? Mindenki elfelejtett volna r\u00e9g. De \u00edgy, ezzel a cikkel az \u00fajs\u00e1gban valami olyat adt\u00e1l, mondt\u00e1l, ami megmaradt benn\u00fck, ami egyedi volt. Amit csak te adhatt\u00e1l<\/em> (amivel arra utalt, hogy b\u00e1r nem \u00e9rt magyarul, de azt m\u00e1n megtanulta r\u00e9g a visszajelz\u00e9sekb\u0151l, hogy az embere tudott \u00edrni). Az\u00e9rt j\u00f3 ha van egy pszichi\u00e1ter k\u00e9zn\u00e9l, aki megmagyar\u00e1zza a dolgokat… \u00c9s m\u00e1r megint igaza van. L\u00e1tod, ilyeneket \u00edrtam, r\u00e9ges-r\u00e9gen… because I loved these kids! Photocredit<\/em>: A k\u00e9pek mind Luidort P\u00e9ter<\/strong><\/em> felv\u00e9telei; eredetiben az \u0151 Picasa album\u00e1ban<\/a>.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
\nP.P. azonban \u00fagy d\u00f6nt\u00f6tt mag\u00e1ban, hogy engem biztosan nem \u00e9rdekelnek a ballag\u00e1si k\u00e1rty\u00e1k, meg hogy h\u00e1t \u00fagyse nem menn\u00e9k \u00e9n el a ballag\u00e1sra, mert – szerinte – mijafasznak… \u00edgy azt\u00e1n \u00e9n ott b\u00faslakodtam magamban gy\u00f6tr\u0151dve a Monostori negyedben, amikor a ballag\u00e1s napj\u00e1n, ami d\u00e9lel\u0151tt volt, k\u00e9s\u0151 d\u00e9lut\u00e1n csengetnek \u00e9s ki van az ajt\u00f3ban? – P.P. egy nagy halom ballag\u00e1si k\u00e1rty\u00e1val!
\n![\"Itt](\"http:\/\/istvanhorvath.com\/huma\/wp-content\/uploads\/2012\/09\/allomas-nagy-600x400.jpg\" "\\"D\u00e9si")
\n(Persze, az is lehet, hogy nem is \u00edgy t\u00f6rt\u00e9nt, de ha majd olvassa valamelyik\u00fck, akkor kijav\u00edtanak.)<\/p>\nMegk\u00e9sett k\u00f6sz\u00f6nt\u0151<\/h3>\n
\n\u00c9s egy kicsit megnyugszom. Ezt a nyugalmat hagyj\u00e1tok meg nekem – ameddig b\u00edrjuk, ameddig lehet!<\/p>\n
\nEj, ha azt valaki el\u0151\u00e1sn\u00e1 \u00e9s elk\u00fclden\u00e9 nekem egyszer…<\/em><\/p>\n![\"meglepetes\"](\"http:\/\/istvanhorvath.com\/huma\/wp-content\/uploads\/2012\/09\/hang-nagy-600x400.jpg\" "\\"Hang")
\n![\"Angolra](\"http:\/\/istvanhorvath.com\/huma\/wp-content\/uploads\/2012\/09\/fordit-nagy-600x400.jpg\" "\\"forditom")
\n(tan\u00edtv\u00e1nyaim k\u00f6z\u00fcl a k\u00e9pen l\u00e1that\u00f3: Czentye Zolt\u00e1n, F\u00fcl\u00f6p G\u00e1bor, Hencz Hajni, Gubis \u00c9va)<\/p><\/div>\nNos, ilyen a t\u00f6rt\u00e9net, amikor lemaradsz egy ballag\u00e1sr\u00f3l. \u00c9s amikor v\u00e9gre tal\u00e1lkozunk annyi \u00e9v ut\u00e1n.<\/p>\n