Lassan huszon\u00f6t \u00e9ve lesz, hogy Kanad\u00e1ba \u00e9rkeztem. Nem Kolozsv\u00e1rr\u00f3l, ahol sz\u00fclettem \u00e9s t\u00f6lt\u00f6ttem \u00e9letem t\u00f6bb, mint fel\u00e9t, hanem egy majdnem \u00e9vtizednyi magyarorsz\u00e1gi \u201eintermezzo\u201d ut\u00e1n. \u00c9s mivel azalatt lett magyar \u00e1llampolg\u00e1rs\u00e1gom is, a kanadai statisztik\u00e1k szerint magyarorsz\u00e1gi bev\u00e1ndorl\u00f3k\u00e9nt \u00e9rkeztem. \u00c9s elvben most van h\u00e1rom \u00e1llampolg\u00e1rs\u00e1gom, b\u00e1r csup\u00e1n egyetlen \u00fatlevelet haszn\u00e1lok, m\u00e9g olyankor is, amikor \u201ehaza\u201d megyek \u2013 vagy olyankor pl\u00e1n\u00e9.<\/p>\n
Szeretem azzal nyugtatni magam, hogy \u00e9n mindenhol, ak\u00e1rmikor ugyanaz az erd\u00e9lyi magyar \u2013 magyarul besz\u00e9l\u0151 erd\u00e9lyi, mondom itt angoul: Hungarian-speaking Transylvanian \u2013 vagyok \u00e9s voltam \u00e9s leszek, aki egy sz\u00e9p napon elindult a nagyvil\u00e1gba. S b\u00e1r e sz\u00f3kapcsolatban a \u201enagy\u201d aff\u00e9le szinte n\u00e9pmesei fordulat, kider\u00fclt, hogy \u00e9n komolyan gondoltam. Sz\u0171k volt, kicsi volt a kisebbs\u00e9gi l\u00e9t korl\u00e1tozott j\u00e1t\u00e9ktere, \u00e9s hasonl\u00f3k\u00e9ppen kil\u00e1t\u00e1stalan az egynyelv\u0171s\u00e9g befel\u00e9 fordul\u00f3s r\u00f6vidl\u00e1t\u00e1sa.<\/p>\n
J\u00f3-j\u00f3, de milyen nyelven \u00e1lmodsz? \u2013 szokt\u00e1k k\u00e9rdezni a k\u00f6zhelyt. Nem tudom. Nagyon ritk\u00e1n eml\u00e9kszem az \u00e1lmaimra (mert szakemberek szerint mindenki \u00e1lmodik, csak \u00e9bred\u00e9skor elfelejtj\u00fck, ez\u00e9rt nem mondom m\u00e1r manaps\u00e1g, hogy \u00e9n sose \u00e1lmodok\u2026) \u00e9s m\u00e9g ritk\u00e1bban van besz\u00e9d azokban az \u00e1lmokban. Vannak val\u00f3s eml\u00e9kekb\u0151l \u00f6sszerakott \u00e1lomvil\u00e1g helysz\u00ednek, vannak furcsa szerepl\u0151k \u00e9s vannak n\u0151k. Ide eredetileg pin\u00e1kat akartam \u00edrni, mert az \u00f6tl\u00f6tt fel els\u0151k\u00e9nt, \u00e9s az a prec\u00edzebb meghat\u00e1roz\u00e1s, mert t\u00e9nyleg azt \u00e1lmodok, de a r\u00e9g\u00f3ta magunkkal hurcolt pr\u00fcd\u00e9ria maradv\u00e1nyai mindig k\u00f6zbel\u00e9pnek, s szalonk\u00e9pess\u00e9 finom\u00edtj\u00e1k a \u00e9letet vagy \u00e1lmot, felhaszn\u00e1lt szavaink nem le\u00edrj\u00e1k, hanem \u00e1t\u00edrj\u00e1k a val\u00f3s\u00e1got, m\u00e9g az \u00e1lombelit is, tulajdonk\u00e9ppen a kimondott \u00e9s le\u00edrt szavaink meghamis\u00edtj\u00e1k az \u00e9rz\u00e9kelt vil\u00e1got. <\/p>\n
\u00c9s nemcsak a n\u0151i test dombor\u00fa bugyrai j\u00e1rnak rosszul szavainkkal. Minden egy\u00e9b is. Akkor is, ha nem \u00e1lmokr\u00f3l sz\u00f3lunk. S\u0151t, olyankor m\u00e9g ink\u00e1bb, de erre csak nagyon k\u00e9s\u0151n j\u00f6v\u00fcnk r\u00e1. \u00c9n \u00fagy n\u0151ttem fel magyarnak, hogy any\u00e1m, ap\u00e1m, nagyany\u00e1im, nagyap\u00e1m, \u00e9s mindenki magyarul besz\u00e9lt velem. Magyarul tan\u00edtott a tan\u00edt\u00f3n\u00e9nim, s magyarul faltam a k\u00f6nyveket \u00e9vtizedeken \u00e1t. Olykor m\u00e9g most is, ha arra \u00e9rdemes (magyar) \u00edr\u00f3kra bukkanok. A t\u00f6bbieket, a vil\u00e1gnak az irodalm\u00e1t vegyesen olvasom vegyes nyelveken. Szeretn\u00e9m mindet eredetiben, de arra m\u00e1r nincs id\u0151 \u2013 a nyelvek olyan szint\u0171 megtanul\u00e1s\u00e1ra. Magyarul mondom a szorz\u00f3t\u00e1bl\u00e1t, err\u0151l \u00edrtam is valahol, a gyors fejsz\u00e1mol\u00e1st, amit ap\u00e1m gyakoroltatott velem kisgyermekk\u00e9nt sokat, ma is csak \u00e9s kiz\u00e1r\u00f3lag magyarul: a sz\u00e1mok magyarul sorakoznak a fejemben, mint azon a hossz\u00fa pap\u00edrszalagon, amit \u00f6t\u00f6dik oszt\u00e1lyban csin\u00e1ltatott vel\u00fcnk a t\u00f6rt\u00e9nelemtan\u00e1rn\u0151, a k\u00f6zep\u00e9n volt a egy nagy z\u00e9r\u00f3, azaz nem is z\u00e9r\u00f3, csak egy kiindul\u00f3 pont, egy nagy I bet\u0171, i, mint id\u0151sz\u00e1m\u00edt\u00e1s, \u00e9s att\u00f3l balra is, meg jobbra is rov\u00e1sonk\u00e9nt oda kellett \u00edrnunk az \u00e9veket, sorba, balra haladva l\u00e1ttuk, mi volt id\u0151sz\u00e1m\u00edt\u00e1sunk el\u0151tt, ahogy ment\u00fcnk h\u00e1trafel\u00e9, m\u00edg a jobbfel\u00e9 fut\u00f3 sz\u00e1mok az i.sz. id\u0151sz\u00e1m\u00edt\u00e1sunk szerinti \u00e9veket jel\u00f6lt\u00e9k, am\u00edg el\u00e9rtek a m\u00e1ba. Azon nem sokat t\u00f6rt\u00fck a fej\u00fcnket, hogy mi\u00e9rt \u00e9ppen Augusztus cs\u00e1sz\u00e1r uralkod\u00e1s\u00e1nak harmincadik esztend\u0151j\u00e9t\u0151l sz\u00e1m\u00edtjuk a null\u00e1t, s hogy van az, hogy \u0151 itt is, ott is, el\u0151tt is, ut\u00e1n is uralkodott, hanem nagy-nagy odaad\u00e1ssal ragasztottuk \u00f6ssze a rajzlapokb\u00f3l v\u00e1gott pap\u00edrcs\u00edkokat, \u00e9s huzig\u00e1ltuk a vonalakat, egy-egy \u00e9vet pillanatnyira zsugor\u00edtva. Ez k\u00e9s\u0151bb, a negat\u00edv sz\u00e1mok tanul\u00e1s\u00e1n\u00e1l is nagyon hasznos volt: a m\u00ednusz \u00f6t plusz tizenh\u00e1rom egyenleg\u00e9t megvonni el\u00e9g volt a k\u00e9tir\u00e1nyba fut\u00f3 v\u00e9gtelen pap\u00edrcs\u00edkra gondolni, s m\u00e1ris meglett az eredm\u00e9ny: \u00f6t rov\u00e1s balra, s a marad\u00e9k nyolc jobbra. Anno Domini. Persze, a sz\u00e1mok mind, mind magyarul l\u00e9teztek jobbra is, meg balra is. Ma is \u00fagy vannak ott.<\/p>\n
Kint az udvaron \u00e9s az utc\u00e1n besz\u00e9lt\u00fcnk rom\u00e1nul is, ha kellett, hiszen a sokcsal\u00e1dos udvaron az egysz\u00e1l Marinica kedv\u00e9\u00e9rt, minden gyerek megtanult rom\u00e1nul, b\u00e1r \u0151 sose tanult meg magyarul, de ezt akkor m\u00e9g nem tekintett\u00fck balj\u00f3s jelnek, pedig az volt. Bel\u00fcl, nemcsak a h\u00e1zon bel\u00fcl, de l\u00e9lekben is bel\u00fcl, mi bizony csak magyarul. Nem mindig az oskolamesterek tud\u00e1l\u00e9kos nyelvhelyess\u00e9gi babon\u00e1i szerint, de az\u00e9rt magyarul. Nagyany\u00e1m p\u00e9ld\u00e1ul mindig \u00fagy mondta: f\u00e1jnak a l\u00e1baim, \u00e9s val\u00f3ban mindk\u00e9t l\u00e1ba er\u0151sen meg volt dagadva (\u00e9s ezt a hat\u00e1roz\u00f3i igeneves szerkezetet is el\u00edt\u00e9lend\u0151nek mondj\u00e1k \u201enyelvm\u0171vel\u0151\u00e9k\u201d, pedig \u00e1tfogalmazva nem ugyanazt jelenten\u00e9!). Az, hogy magyarul l\u00e9tez\u00fcnk a vil\u00e1gban olyan term\u00e9szetes volt, volt mint Dandin Gyuri pr\u00f3z\u00e1ja.<\/p>\n
K\u00f6zben persze, a rom\u00e1n mell\u00e9 tanultunk oroszt is, akkoriban mindenki azt tanult \u201eidegen\u201d nyelvk\u00e9nt, azt\u00e1n franci\u00e1t, latint, angolt, ahogy iskol\u00e1kat v\u00e1ltottunk, m\u00e9g k\u00e9s\u0151bb felsorakozott az \u00f3g\u00f6r\u00f6g meg \u00f3szl\u00e1v is, majd az iskola\u00e9vek ut\u00e1n egy\u00e9b nyelvek felsz\u00edn\u00e9t is meg\u00e9rintettem fut\u00f3lag, de ezek mind (mindig<\/em>?) a magyarra \u00e9p\u00fcltek, arra alapoztak, avval lettek \u00f6sszehasonl\u00edtva, mondhatn\u00e1m abb\u00f3l n\u0151ttek ki. Vagy ahhoz n\u0151ttek hozz\u00e1. Mintha lett volna egy hatalmas fa, hatalmas lombkoron\u00e1val, ami nem csup\u00e1n a szavakat jelk\u00e9pezn\u00e9, hanem az eg\u00e9szet tart\u00f3 er\u0151s \u00e1gakat, \u00e9s azt\u00e1n arra r\u00e1n\u0151ttek, mint folyond\u00e1r-n\u00f6v\u00e9nyek mindenf\u00e9le m\u00e1s nyelvek a maguk szavaival \u00e9s illat\u00e1val, olykor szinte p\u00e1rhuzamos f\u00e1k fon\u00f3dtak \u00f6ssze nagy kavarod\u00e1sban, b\u00e1rsonyos egym\u00e1sba-simul\u00e1sban, mik\u00e9nt a f\u0171szersz\u00e1mok \u00edzei olvadnak \u00f6ssze a ny\u00e1lban, \u00fajabb \u00e9s \u00fajabb kombin\u00e1ci\u00f3kban valah\u00e1nyszor ugyanazt az \u00e9telt f\u0151zz\u00fck.<\/p>\n Ez az \u00e9n magyarf\u00e1m soha nem korhadt, mindig \u00e9l, ha \u00f6reg is, mert er\u0151s \u00e9s megtart\u00f3, \u00e9rzem az \u00edz\u00e9t, az illat\u00e1t, a f\u0171szersz\u00e1mos zen\u00e9j\u00e9t. Csikung mesterem, a szifu, mondogatja gyakorlatoz\u00e1s k\u00f6zben, hogy csak a l\u00e9gz\u00e9sre figyelj\u00fcnk, mik\u00f6zben elm\u00e9nket \u00e9s lelk\u00fcnket kiszabad\u00edtva a h\u00e9tk\u00f6znapi bajokt\u00f3l \u00e9s -b\u00f3l valamif\u00e9le megnyugtat\u00f3 vil\u00e1got k\u00e9pzelj\u00fcnk magunk k\u00f6r\u00e9. N\u00e1lam ez mindig magyarul t\u00f6rt\u00e9nik: kisfi\u00fak\u00e9nt \u2013 \u00e9s olykor \u00fagy l\u00e1tom magam, ahogyan r\u00e9gi f\u00e9nyk\u00e9pekr\u0151l n\u00e9zek vissza mai l\u00e9temre \u2013 egy erd\u00e9lyi magyar r\u00e9t k\u00f6zep\u00e9n \u00e1llok a magas f\u0171 \u00e9s mezei vir\u00e1gok k\u00f6z\u00f6tt, magyar nagyn\u00e9nik \u00e9s magyar bar\u00e1tok figyelnek a ny\u00e1ri csendben, a mindenf\u00e9le tarka vir\u00e1gok neveit csak magyarul tudom, hiszen a kanadai r\u00e9ten is elegend\u0151, ha magyarul fedezem fel a harangvir\u00e1g k\u00e9kj\u00e9t vagy a gy\u00f6ngyvir\u00e1g feh\u00e9rj\u00e9t. Szellemi torna gyan\u00e1nt kit\u0171n\u0151en megtanultam angolul is, \u00edrogatok is mindenf\u00e9l\u00e9t, s fedezem fel a hangs\u00falyok eltol\u00f3d\u00e1s\u00e1t, magamban \u00edgy h\u00edvom a nyelvekbe z\u00e1rt \u00e9s \u00e1ltaluk meghat\u00e1rozott val\u00f3s\u00e1gok verseng\u00e9s\u00e9t. Minden nyelv m\u00e1s val\u00f3s\u00e1got \u00edr \u00e1t, \u00e9s m\u00e1sk\u00e9ppen.<\/p>\n De a k\u00e1lyha magyar. Frige soba lui Ida<\/em> \u2013 mondta a rom\u00e1nul totyog\u00f3 bukaresti unokah\u00fagom, amikor r\u00e1tenyerelt a Rudolf-\u00faton any\u00e1m konyh\u00e1j\u00e1ban a f\u0151z\u0151k\u00e1lyha oldal\u00e1ra. Neki rom\u00e1n volt any\u00e1m k\u00e1lyh\u00e1ja, de nek\u00fcnk nem. Az\u00f3ta \u0151 Amerik\u00e1ban rom\u00e1n, \u00e9n meg Kanad\u00e1ban magyar. \u00c9s mindig a k\u00e1lyh\u00e1t\u00f3l indulunk. Annak a Titan-szag\u00fa k\u00e1lyh\u00e1nak az eml\u00e9k\u00e9t, ami magyarul \u00e9l bennem, soha senki nem veheti m\u00e1r el. <\/p>\n Gyan\u00edtom, \u00edgy van ezzel m\u00e1s is, aki velem egy\u00fctt vagy velem egyszerre n\u0151tt fel ott. Vagy b\u00e1rhol, ahol magyarul besz\u00e9lnek. A nyelv, a magyars\u00e1gunk, az anyanyelv\u00fcnk, a szavak \u00e9s a k\u00f6nyvek, az iskol\u00e1k \u00e9s a vir\u00e1gnevek \u00f6sszek\u00f6tnek, mint a szuszog\u00e1s ritmusa. Amikor a t\u00f6bbs\u00e9gi de kis(st\u00edl\u0171) antant hatalmak el akart\u00e1k ezt venni t\u0151l\u00fcnk, akkor ez tartott \u00f6ssze. Az elnemzetlen\u00edt\u00e9sre t\u00f6rekv\u0151 kis hatalmak orvt\u00e1mad\u00e1sai lepattantak az anyanyelv pajzs\u00e1r\u00f3l. Mostanig.<\/p>\n Most meg bel\u00fclr\u0151l j\u00f6n a megoszt\u00e1s. Mert valakik \u00e9pp a magyars\u00e1gunkat vagy annak f\u00f6ldi m\u00e1s\u00e1t pr\u00f3b\u00e1lja \u00fagy kisaj\u00e1t\u00edtani, hogy abba ne f\u00e9rjen bele mindenkinek az \u0151 saj\u00e1t magyar vil\u00e1ga. Mif\u00e9le vil\u00e1gfelfordul\u00e1s t\u00f6rt\u00e9nt, hogy magyar\u00e1znom kell a magyars\u00e1gom, hogy azt kiab\u00e1ljuk egym\u00e1snak az \u00f3perenci\u00e1k minden partjair\u00f3l, hogy az \u00e9n magyarom nem a te magyarod, s a te magyarod nem az \u00e9n magyarom. S\u00e1gom, s\u00e1god. Voltunk mi m\u00e1r p\u00e1lma, mi edz\u0151d\u00f6tt s\u00faly alatt, s f\u0171sz\u00e1l, mi meghajolt a sz\u00e9lben, s nem t\u00f6rt der\u00e9kba, mint sz\u00e1lfeny\u0151, s vadvir\u00e1g a magyaros m\u0171dalban. (S azokat is boldogan vony\u00edtottuk a boros \u00e9jszak\u00e1kba\u2026) Most meg lett\u00fcnk nem-magyarok \u00e9s m\u00e9g magyarabbak. Leg? Vagy fels\u0151fok nincs, csak az elv\u00e1laszt\u00f3 k\u00f6z\u00e9pfok? A nyelv\u00e9sz az emberben m\u00e1r csak ilyen: a grammatik\u00e1t l\u00e1tja meg leghamarabb a hatalom sz\u00f3m\u00e1gi\u00e1ja m\u00f6g\u00f6tt is. Mert a nyelv akkor is \u00e1rulkod\u00f3 (\u00e1rulkodik?), amikor val\u00f3t fest, \u00e9s akkor is, amikor hazudik. A hazud\u00f3s is a mi\u00e9nk, m\u00e9g ha nem szeretj\u00fck is. \u00c9n nem b\u00e1nom, ha a politik\u00e1ban egym\u00e1snak fesz\u00fclnek az indulatok, az \u00e9rzelmek, a vil\u00e1gmegv\u00e1lt\u00f3 eszm\u00e9k. De azt nem szeretem, s\u0151t ut\u00e1lom, ha a politika, innen vagy onnan, el akarja venni, el akarja tagadni a nyelvbe z\u00e1rt vil\u00e1gom, s \u00fagy akar \u201emagyar\u201d lenni, hogy k\u00f6zben el akarja orozni az \u00e9n anyanyelvi \u00f6r\u00f6ks\u00e9gem. S most itt \u00e1llunk, vil\u00e1g magyarjai, sz\u00e9tszakadva a nyelvben, a magyarban, sand\u00e1n lesve egym\u00e1st, hogy ki s mikor tagl\u00f3z le kit k\u00f6z\u00f6s nyelv\u00fcnk\u00f6n a magyars\u00e1g nev\u00e9ben. Mondhatn\u00e1m, a sors ir\u00f3ni\u00e1ja, hogy ama b\u0151sz bajnokok legt\u00f6bbje nem is tudja, mi a tagl\u00f3 \u2013 nekem meg ap\u00e1m eml\u00e9ke, aki h\u00edresen er\u0151s ember l\u00e9v\u00e9n, \u00e1ll\u00edt\u00f3lag, egyetlen \u00fct\u00e9ssel, egyetlen tagl\u00f3\u00fct\u00e9ssel \u00f6lte le a marh\u00e1t. De m\u00e1r nem kell ide tagl\u00f3. \u00d6lj\u00fck mi egym\u00e1st a szavakkal, sz\u00e9p magyar szavainkkal cifr\u00e1zv\u00e1n a b\u00e1natot. Mi akkor \u00f6szetartott, ma megoszt. <\/p>\n Az anyanyelv s\u00edr, s az apanyelv sz\u00e9tcsapna k\u00f6zt\u00fck. Sz\u00e9tszakadt a nyelv (is), \u00e9s a sz\u00f3tlan \u00e1lmokb\u00f3l riadva \u00e9bredve v\u00e9n\u00fcl\u00fcnk szertesz\u00e9t. Szerte sz\u00e9t\u2026 <\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"