zoknifogó No, ilyen az, mikor az ember fontos dolgokat vet fel: rögtön megmozdulnak a jóemberek: kommentálnak, sőt, Onagy még megoldást is kínál a félpárzokni problematikára. A lényege itt látható a mellékelt ábrán, és az általa megadott utasítás így hangzik:

Ha v.ki engem kérdez: L. képmelléklet. Ki van találva.
A technika a következőképpen működik: az ember leveszi a zoknit, ki hol teszi, ki a fürdőszobában, ahol egyszerű tárolni ezeket a kis műanyagfrancokat, ki gép előtt, mint én, fürdéshez készülődve, itt se bonyolult, kis csukható fedelű aranyszelencécskében tartok néhányat, mindig feltöltöm, innen a zokni már összefogatva kerül a gépbe, vagy a szennyestárolóba. Nehezebb megoldani, ha tévénézés közben – ez nálam ritka -, a fotelban veszi le a polgár a zoknit, mert a kisasztalon nincs helye zoknicsíptetőnek. Még bonyolultabb, a itt és most részletezni nem kívánt ágyközeli akció előtti utolső fázisban tépi le a felizgult polgár, „mert zokniban azért mégse”, de kis odafigyeléssel ez is megoldható.
Az én megoldásom az, hogy télen mindig fázik a lábam, ezért két pár zoknit hordok, nyáron lehetőleg egyet sem. ? = oz

A tanulság: valóban fontos kérdéseket kell felvetni. Mindent meg lehet zokni – volt egy régi budapesti kiállítás címe.
—————–

Holnap itt nemzeti ünnep: Canada Day.
Érdekes kísérletet tett ma a helyi média: újságok, rádiók, tévé. Bár egymásnak konkurrenciái, ma, az ünnep előtt közös akciókat rendeztek, egymás műsorait, cikkeit, adásait reklámozták – azzal a szándékkal, hogy minél átfogóbb képet kapjon a köz: milyen is ma és itt Kanada. (Megjegyzendő, hogy a 3, igen, csak három országos napilapot leszámítva, a helyi újságok, tévéadók, rádiók esetében nem nagyon lehet „politikai” szembenállásról beszélni, még pontosabban, nem pártpolitiázlnak, egyszerűen csak szolgálják a helyi közönséget. Ez azért nem rossz…)
Amúgy a „kísérlet” a politically correct jegyében a sokféleség, a sokszínűség és a kötelező multikulturalizmus-szirup szép példájává vált. A nyilvános beszédben csak addig terjed a liberális tolerancia, hogy mindez mily szép, és milyen szépen elvan, megvan itt mindenki – és virágozzék minden virág. A mozaik messziről, pl. felülről, szép színes. Közelről nézvést: egymástól elkülönült kis „gettók”, (mozaik)darabjaira széteső társadalom. Posztmodern relativizmus, minden érték viszonylagos, így aztán lassan nincs is érték(rend). Dez vagyunk orientálva – mondhatná egykori osztálytársam, annak mintájára, ahogy annak idején az osztályközi focimeccs szünetében háborgott az öltözőben, miszerint a bíró be volt folyásolva.

Anyway, happy Canada Day!

Megosztom

7 comments on “A visszajelzés & Canada Day

  • Na, akkor megpróbálok finomítani, pontokban.
    1. Annak, amit a szakirodalom „inter-racial sex” néven emleget, magam is nagy híve vagyok, és csak közmondásos szerénységem gátol meg abban, hogy erről itt bővebben is meséljek.
    2. Úgy „általában” tolerancia valóban van ebben az országban, azaz hivatalból nem bántanak senkit azért, mert más(fajta). Bár a minap, silbakoskodás közben egy mall raktárajtaján a következőt olvastam, szószerint: Load immigrants here!
    3. A hangadó értelmiségi (van ilyen Kanadában?) körök lazán balos liberális alap-attitűdjének intoleráns voltát szoktam felhánytorgatni! Ha nem vagy hajlandó az általuk megszabott politically correct mederben tartani a nyilvános beszédet, akkor VAN intolerancia, pajtás, sőt, diszkrimináció és páriává degradálás!
    4. Nekem a „multikultival” alapvető filozófiai, elvi bajaim vannak, továbbá azzal, ahogyan ezt megvalósítani igyexenek bornírt állami hivatalnokok.
    5. Ha egyáltalán valamire, akkor erre nagyon figyelek (szakmailag érdekel), hogy milyen elméleti alapokból merít ez az ideológia, és több mint két évig élesben, közelről láttam, hogy a hivatalok, ügynökségek, szervezetek s midenki, aki ezen az alapon feji a nagy államkasszát, mit mível a nagy „multikulti” jelszó alatt.

    Na, ennyit kutyafuttában…

  • Asszem Wajda mondta, amikor megkerdeztek tole, hogy miert a Pan Tadeust forgatta – hol vannak a Vasemberek, az aktualis politikai eletrol szolo filmek:

    – Szabad orszagokban, szabadon valasztott politikusok dolga ez, nem a muveszeke, ugy gondolom.

    Igy gondolom en is.

  • Akár egyet is érthetek Wajdával, sőt veled is 🙂
    Bár nem egészen értem, hogy kerül ez ide, hiszen én nem vagyok művész (ha erre céloztál volna!), semmiféle művészeti ágban nem jeleskedtem, nem is akartam. Ha úgy tetszik: csupán a politikusokat szabadon választó* polgár zsörtölődik…

    *ebbéli szabadságomat erősen korlátozza, hogy nincs kire szavazni 🙂 – mint alternatíva

  • Wajda muveszekre, filozofusokra, okoskobasz kelet-europai vilagmegvaltokra gondolt..:-)

    Nincs alternativa??? A három komcsi párt, a marijuana, a Rinocerosz, az Ulve Lebego Yogik pártja neked nem eleg??

    :-))

  • Jó-jó, hogy 3 komcsi párt… de tessék mán a skála jobb(ik) végéről is mutatni példát :))

Comments are closed.