A zautó…

Csekk nem jött, ez csak természetes, de valahogy meglett az autó. Rettenetesen néz ki, de megy mint állat 🙂
Este majd bővebben, most elviszem „felavatni” —
===============================

Eljött az este is. Mióta rájöttem, hogy pl. a kanadai statisztikai hivatalból is olvassák ezt a blogot, rögvest azt jutott eszembe, akkor tán az sem kizárt, hogy az adóhivatalban is tud valaki magyarul, így tehát csak diszkrét virágnyelven közölhetem, hogy „a svarcban” lett felavatva a járgány…

Szóval, a postás nem hozott semmit, de mivel délutánra erőst kellett a/egy jármű, mindenféle áthidaló megoldásokkal elértem, hogy kora délután végre beleültem a Fordba, futni egy próbautat. Nem a kéziváltóra visszaszokni volt a furcsa, inkább a „kézikormány” keménysége. Rögötn panaszoltam is, de azt mondták, ohó, ez nem power steering… Tudom, hogy nem, de azért szinte izomlázam lett tőle. Rendesen erőből kell tekerni. A motor megy mint egy igazi.

A papírmunkánál (az iratok intézése itt: paper work) viszont kiderült egy kis szépséghiba. Öregebb, mint korábban állították. Már az 1987-re is húztam az orrom, de most azt látván, hogy nem is ez a születési éve, hanem 1981(!!!), majd hanyatt dobtam magam. Persze, most már se idő, se kedv, se semmi… másik után járni. Nekik persze nem mondtam, de most ez jobban megy, mint az enyém ellopás előtt. Itt-ott kicsit rozsdás, de a motor húz, mint a táltos.
Viszont, a klasszikus népi bölcsesség szerint, hogy minden rosszban van valami jó: húsz évesnél idősebb autóra nem kérnek kipufogás-tesztet. (Ha még egy kis ideig elbabusgatom, még a végén antik autó lesz belőle…)

A kereskedőtől hazajöttem vele, gyorsan ettem valamit, beírtam a korábbi két sort, és fordultam is. Hanem, amint a hegyről lefelé ereszkedtem, egyszercsak meghalt index, rádió, benzin szintjelző – a műszerfal fele. Az idegbaj jött rám, péntek délutáni csúcsban index nélkül, alig 10 km-nyi ismerkedés után. Szerencsére korábban indultam, svarcéknál jeleztem, mindjárt jövök, s már mentem is vissza a kereskedőhöz. Az is ott van nem messze. Na, beállok eléjük, motort kikapcs, bemegyek nagypofával, hogy ez azért már nekem is sok… mi ez? biztosíték? egyéb? What the heck?
Kimegyünk, szerelőember beül, indít – minden működik. Kikapcs, indít: működik. Mondom neki, hogy tán csak nem néz hülyének, amiért most működ. Azt mondta, nem néz. Végül vagy húsz indításból egyszer megesett neki is, hogy nem akartak reagálni az említett bizgentyűk. Viszont, most már tudtuk a piramidont: leállítani, és újra indítani. Azért hétfőn még beviszem, megnézik, mitől csinálja ezt. Utána mintegy négy órát jártam vele, többet nem faxnizott.

Na, ennyit az „új” autóról. Most aludni fogok.