2002-12-21 | 1 Comment Nemrégiben egy fórumon (ahova jobb meggyőződésem ellenére keveredtem) egy rosszindulatú, gonosz, de buta fehérnép azért tett hányást a szememre, hogy bizonyos weboldalaimon a linkek nem vezetnek sehova, mert csak a # jel szerepel az URL helyett, és az oldal „nem mozdul”. Az igazság az, én úgy tanultam, ez a legjobb megoldás az ún. üres linkekre. Mindegy, mert végül is eszembe juttatta, hogy hosszú idő óta adós vagyok magamnak és másoknak néhány oldal elkészítésével. Az illető hölgy nevezetesen azt hiányolta, hogy a hszi címszó alatt futó (másik) magánoldalamon – amit fent a középső fejemre kattintva érhetsz el – a Szépek és kurvák cím alatt nem talált semmit. Bár ő úgyse szerepelt volna, mert nem ismerem… Így hát első kalickátlan estémen nekiveselkedtem és elkezdtem építeni azt az oldalt. Talán mert kicsit beleuntam, hogy itt annyira komolyan veszem magam – és az életet. Talán csak mert jól esett lazán pepecselni a szép képekkel és kódokkal. Akár hiszed, akár nem, bizonyos html-megoldásoknak van szépségük, eleganciájuk. Akárhogy is van, megajándékoztam magam ezzel a kis játékkal. (És kiküldtem sok férfibarátomnak egy emilt, hogy jöjjenek ők is játszani…) Megosztom
Alig várom a részleteket az említett címszó alatt, no meg a férfibarátok reagálásait. Rendkívül érdekel, hogy ki a másik két ex-feleség. Én csak egyről tudtam. Na, jó, igaz, hogy mindig mindent utoljára tudok meg, itt is Kolozsváron, hogy ki kivel, meg mikor, s főleg miért.A csúnyák nem kerülnek be a címszó alá, csak a szépek? Nehogy azt mondd, hogy neked mindig csak szépek jutottak. Erről egy jiddis közmondás jut eszembe: aki nem tűri a rosszat, nem éri meg a jót. Szóval, igyekezz bővíteni az oldalt, hátha többet megtudok rólad. Na, megnézem, milyen lenne… Megnéztem! Hát…