AZ ÖRMÉNY ATOM

A jelenlegi miniszterelnököm – Paul Martin – azt ígérte, hogy elődjével ellentében nem fogja kötelező módon megszabni frakciója tagjainak, hogyan kell szavazzanak egy-egy kérdésről, törvényjavaslatról a parlamentben. Ma azért a minisztereinek megszabta, ő maga pedig meg sem jelent, amikor két örmény származású képviselő egyéni indítványát 153-68 arányban elfogadta a képviselőház. Az indítvány lényege: „a Ház elismeri az 1915-ös örmény népirtás [genocide] tényét, és emberiség elleni bűntettként elítéli azt”.
Kanada ezáltal a mintegy két tucatnyi ország sorába lépett, amelyek népirtásnak minősítették az 1915-ben történteket. (Fiatalkorom megrázó olvasmánya volt erről A Musza Dag negyven napja, Franz Werfel.)
A kormány hivatalos álláspontja továbbra is az, hogy „csak” tragédia történt, de nem népirtás.

A törökök soha, mind a mai napig el nem ismerték az 1,5 millió örmény kiirtását. A hivatalos vélemény most is az, hogy a zavargások (civil unrest) során meghalt 600.000 örmény és 2,5 millió muszlim/török.

Hanem, amit ma mutatott a (nyíltan balra húzó és politically correct) „állami televízió”, a CBC hírmagazinja erről – az már mindent felülmúl. A szavazás híre után rögtön hozzátették, persze, nem mindenki így látja, meg hogy az éremnek van másik oldala is, és hogy pl. a Kanadában élő törökök úgy vélik, az örmények maguk okozták a maguk vesztét, és – ide fütyül, oda fütyül alapon – ecsetelték, hogy mindkét oldalon voltak veszteségek. Majd utcára kirohanó, tüntető, felháborodott kanadai (!) törököket mutatott, akik zászlót, de nem ám kanadai zászlót lengetve hőbörögtek és háborogtak.

Hirtelen elképzeltem, hogy mondjuk a kanadai németek kirohannak az utcára, és német zászlót lengetve ordibálják, hogy „az nem is úgy volt, és mindkét oldalon haltak meg…” Na, belegondolni is rossz!

Mellesleg az egyik legjobb kanadai filmes Atom Egoyan. Örmény származású, de itt nőtt fel: Kairóban született örmény menekültek gyermekeként, és 3 éves korában telepedtek Kanadába. Ararat c. filmje az 1915-ös népirtásról szól. Az EU felé kacsintgató jelenlegi török kormány engedélyezte a törökországi bemutatót, azzal a feltétellel, hogy megvágják. De még így is a bemutatásra vállalkozó mozihálózatot megfenyegette az Ulku Ocaklari nevű szélsőjobbos nacionalista párt, így elálltak a bemutatótól. „Azok, akik merészkednek bemutatni ezt a filmet… ne feledkezzenek meg arról, hogy a törökellenességért súlyos árat kell fizetni.” A korábbi török kulturális miniszter egyszerűen propagandának minősítette a filmet.

A mai szavazás után a kanadai külügyér legalább őszinte volt: Törökország szövetségesünk és kollégánk a NATO-ban…

És aztán még azt is láttam, hogy Izraelben szabadon bocsájtották Mordechai Vanunut, 18 éves börtönbüntetése letöltése után. Fiatalabbak számára: árulás okán ítélték el, mivel bizonyítékokkal a világ közvéleményének tudomására hozta azt, amit mindenki régen gyanított – Izraelnek volt/van a világ hatodik legnagyobb nukleáris fegyverkészlete. Izreal egyébként nem tagja az atomsorompó egyezménynek, ezért az ENSZ Atomenergiaügyi Ügynöksége nem felügyelheti nukleáris programját.
A börtönkapu előtt nemcsak hívei és támogatói, de számos izraeli „hazafi” is megjelent, akik árulónak tekintik, szidalmazták és nyíltan fenyegették – még a kamera előtt is. Az igazságügyi miniszter azt nyilatkozta, hogy a fenyegetések ellenére nem kell gondoskodni a védelméről, mivel úgyis „mindig körülötte van 100 radikális híve, akik majd megvédik…” Vanunu a nyolcvanas években anglikán hitre tért, most a jeruzsálemi Szt. György anglikán templomban tartózkodik.

Én még arra is emlékszem, amikor iraki katonatisztek menekültek el Száddám rendszeréből, és mily hazafias tettnek látta, láttatta a nyugati média beszámolóikat a (különben nem is létező) tömegpusztító fegyverekről. És mert még annál is öregebb vagyok, még arra is emlékszem, hogy amikor szovjet disszidensek leplezték le a csúnya kommenisták titkos fegyverkezéseit, az milyen szenzációs Nyugatnak tetsző cselekménynek számított! Még Izraelben is.

Nem szeretem az atomot (hacsak nem Egoyan). Akár értesz angolul, akár nem, ha meglátogatod Jelenával a „kísértetvárost” – borzongató. Az is atom volt…