2003-10-15 Nemrégiben felfedeztem – magamnak – ezt a HUNCOR-oldalt. Neve szerint a Hungarian Canadian Online Resources lenne (Kanadai magyar online források). Semmi különös, csak a szokásos ilyen-olyan dolgozatok. És vérlázítóan rossz fordítások. Soha nem fogom megérteni, miért gondolja majd minden emigráns, hogy amiért elboldogul úgy-ahogy két nyelven, attól rögtön fordítani is tud. Ezen már régóta dühöngök (már-már rögeszmésen), de ettől úgysem változik semmi. Szerencsétlenségükre, ezek a huncorosok odateszik a fordítás mellé az eredetit is, így az ember rögtön láthatja, hogy gyakran épp az ellenkezőjét fordítják, mint ami az eredetiben áll… Néha szólok privátilag egy-két embernek, akiket egyébként tisztelek, hogy ne járassák le magukat fordítással, ha nem szakmájuk. Ám a többség soha nem hiszi el, hogy ez tényleg egy szakma. Amit illene megtanulni, ha mívelik. De nem is ez dühített fel legutóbb, hanem az, hogy egy amerikai-magyar egyetemi ember (tanár?) a minap két cikket is közzétett a csecsenekről. Az írások apropója egy Ariel Cohen nevű dolgozó angol nyelvű cikke, illetve a csecsen terroristák a magyar médiában. A szerző – Ludányi András – egyszerre kétfelé tüzel csípőből: egyfelől angolul száll vitába Cohen írásával, másfelől a magyarországi sajtó apropóján leplezi le a „Nagyorosz dezinformációt” magyarok számára. (Csak mellesleg: a nagyoroszt kis kezdőbetűvel írjuk, de most nem helyesírási órát tartok, továbbá, amióta a fehér- és a kisorosz, közismertebb nevén: ukrán nép külön országokban él, szinte értelmetlen a velikorusszkij=nagyorosz régies jelző használata. A nagy orosz dezinformáció – különírva – viszont mást jelent…) A cikkek (Cohen angolul, Ludányi angolul és magyarul) elolvasása után, nehéz eldönteni, mi a rosszabb. Az, ha Cohen értelmezi a csecsen helyzetet a mai washingtoni héjjákkal összefonódott olajérdekek szempontjából, vagy az, amikor L.A. az amerikai vérzőszívű (bleeding heart) liberálértelmiségi legszebb balos hagyományai mentén „megvédelmezi” a csecseneket? N.B. Ludányi angol és magyar szövege nem fordítás, nem azonos a kettő, csupán a mentalitás közös. Mind a három szöveg abban hasonló, hogy egyszerűsítő világképek értelmetlen hadakozása. Napok óta próbálom rávennni magam, hogy szépen, higgadtan megírjam a magam „ellencikkét”, árnyaltabb képet festve a csecsen helyzetről. Egyrészt, mert tudom, hogy a cikkek tele vannak ferdítésekkel, másrészt, mert – úgy érzem -, tartozom ezzel csecsen barátaimnak. De aztán mindig és újra rámtör a hiábavalóság nyomasztó hangulata. Hogy pl. ha meg is írnám, a kutya se olvassa. Vagy, akinek berögzült vélekedése van az egészről, úgyse hagyja eltéríteni magát a rögeszméjétől… Akkor meg mi értelme van? Továbbá, rövid cikkben nem lehet „hadakozni” egyszerűsítő világképekkel, mert akkor én magam is beállnék a sorba. Hosszan írni viszont bűn! Ezért, itt abba is hagyom… (Ó, most látom, hogy azóta egy harmadik cikk is felkerült: a 2. angolnyelvű) Megosztom