2002-12-13 | 2 hozzászólás Andrassew Iván, hajdani kollégám, népszerűsíti ezt a blogot webnaplója oldalain – az övét lásd jobboldalt a blogkollégák linknél. Kellene számlálnom, mennyivel növekszik ettől látogatóim száma. Ivánnal sok jó napokat éltünk meg együtt (és a többieket most csak azért nem sorolom, mert nem bloggolnak!) a kezdeti Mai Napnál. Kellemes, termékeny idők voltak. Akkor még szerettem írni! Aztán mikor az a csapat kényszerűen szétszéledt – abbahagytam az újságírást. De jó érzés, hogy legalább így a hálón most újból összekapcsolódtunk. Ja, és a Mai Napnál ragadt rám a Horka név. Egy-két napot írogattam az otthonról hozott „horváthesz” nevemmel, míg aztán a főszerkesztő – amint szokása szerint zsebrevágott kézzel, szótlanul végigsétált a lovardányi szerkesztőségi teremben – megállt az asztalom mellett: Valami nevet ki kell találni, mondta. Ugyanis Horváth Istvánnak hívták… De hát, ott az „Sz.”, mondtuk rovatvezetőmmel, nem elég? Horváth Pista csak mosolygott és megingatta a fejét: nem. Na, így lettem Horka. Aztán, amikor egyszer Szlovákiában jártam riportúton, két maroknyi apró kis keserűcsokoládét vásároltam az egyik boltban. Ugyanis az volt rájuk írva: Sokolada Horka. Így aztán saját „márkámmal” ellátott csokit tudtam ajándékozgatni… Megosztom