Felhívás – és forgácsok

A felhívásról. Arra buzdítanám nyájas olvasóimat, ráérő idejükben kattintsanak oldalt a Café-linkre (vagy akár ide, és nézenek bele a PERGEL rovatban indult vitára. Folyt. a Fórumban. Mert van egyfelől egy „anyaországi” segély-kezdeményezés, és van másfelől az „erdélyi” (tágabban: határokontúli) berzenkedés ellene. Az ügy konkrét szereplőin túl számomra az ilyen esetek mindig visszakanyarodnak a magyar-magyar viszony(ok) rendezetlen kérdéseihez. Mellesleg ez is közrejátszott abban, hogy ilyen messzire futottam… bár ez, vélem, magánügy 🙂

És a forgácsok.

1. Egy levelezőlistán (a sok közül, amelyeknek tagja vagyok) arról vitáznak, vajon kell, kellene-é az iskolai oktatásban a materialista evolució-elmélet mellett helyet adni az ún. intelligens tervezés teóriájának is. Mint mindig, a leginkább intoleránsak a „liberális tolerancia” hívei… Az evolució sikertörténet, minden egyéb tudományon kívüli megoldással való próbálkozás. Ez tény! – mondják ők, na innen indulva „vitázhatunk”. Miről?

2. Kiderült, nem volt jó ötlet hormonkészítményekkel gyógyítgatni a menopauza környékén járó hölgyeket, mert az eredmény – dementia. Altzheimer és társai. Lehet, hogy mégsem kellene folyton-feszt beleavatkozni a természet (Természet?) rendjébe? Nemzedéktársaim emlékeznek-e még a kisiskolás korunkban oly sokszor hallott „legyőzzük a természetet” buta gőgjére…? Ó, hübrisz.

3. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer két kislány, egyik 2, másik 3 éves. Egy olyan (indián) anyától születtek, aki magzati károsodással született maga is (kevésbé finomkodóan: alkoholista anyától), ő maga pedig kábszeres, gyengeelméjű és bűnöző. Senki nem tudja merre jár, a gyerekeket rég elvette tőle a gyermekvédő szolgálat (liga?), és nevelőszülőknél helyezte el. Két külön családnál, de ez mindegy. Ugyanis most jelentkezett az anyai törzs (Indian Band), és azt akarja, hogy a gyerekeket vegyék el az őket régóta nevelő és szerető szülőktől, és adják oda egy a rezervátum mellett élő asszonynak. Az ok: a nevelőszülők – fehérek. Nem indiánok. A másik asszony se az, de egyszer férjhez ment egy indiánhoz a törzsből (azóta elváltak), és ott lakik a rezervátumhoz közel, így aztán biztosítva lesz – megy az érvelés -, hogy a gyerekek nem szakadnak el a múltjuktól és a jövőjük is fényes lesz. Értsd: nem lesznek WASP-ként nevelve! Az anyának jelölt asszon számára látogatási jogot ítélt meg a bíróság az ügy végleges rendezéséig (mert mint mindenben, itt sem a józan észé, hanem a bíróságé az ultima ratio). A gyerekek félnek tőle, sírnak, bújnak, lehányják a gyermekvédő liga munkatársának autóját, éjszaka felsírnak stb. De ez nem számít, mondja a törzs ügyvédje, csakazértis indiánt faragunk belőlük…

4. Benéztem egy fórumba, amit egy ideig rendszeresen olvasgattam, sőt bele-belekotyogtam, de aztán több mint egy éve elhagytam. Ahogy elnézem, nem vesztettem semmit…

_____________
És az autós-folytatásos követőinek: semmi nem mozdult, idegességemben már felhívtam a biztosító ügyintézőjét, kérdezvén, ha én múlt héten visszaküldtem a kért papírosokat, miért nincs még itt a csekk? Most hívott vissza, a válasz: csak a tegnap kapta meg a küldeményt, azonnal postázta a csekket. Bíztatott, hogy holnapra biztosan megjön. Hát a kanadai posta odairányú gyorsaságából kiindulva, mitől lenne errefelé fürgébb…?