Natio, national, nationalism

Ezen az új éjszakás helyen a váltótársam Ali. Még pontosabban, én vagyok az övé, hiszen ő délután 4-től éjfélig őrzi a kalickát, amíg én megérkezem, hogy aztán reggel nyolcig itt írhassam a hülyeségeket.
Szóval, Ali. Ali pakisztáni, kb. velem egyidőben érkezett Kanadába, miután évekig – turistavízummal – illegálisan tengődött az USA-ban. Persze, a tengődés csupán a legális státuszára vonatkozik, mert azt ő is tapasztalta, amit sok okos közgazdászok végre felismerni kezdenek itt, hogy pénzt ott lehet keresni.
Ali tegnap, mert elkezdtem kérdezősködni, sokat mesélt Pakisztánról. Ha összevetem azzal, amit tudni véltem eddig a médiából, mintha egy másik országról beszélt volna. Nem, nem idealizálja a hazáját egy cseppet sem… sőt! Nagyon is kritikus a rendszerrel, az elmaradottsággal, az iszlám mindenhatóságával szemben.

Tegnap az iszlám irányzatokról – vallásfelekezetekről beszélt sokat. Több van, mint gondolnánk, csak nehéz őket megjegyezni. Pakisztán különben túlnyomórészt szunnita, s azon belül “hanfi” (ennek utána kellene nézni!), de ő személy szerint síita kisebbség. Anyanyelve a pandzsáb (Punjabi), de Pakisztánban a hivatalos nyelv az urdu. (Bár a legtöbben a pandzsábot beszélik!). Azt mondja az urduról: az csak egy romlott változata a hindinek – amikor a muzulmán hódítók eljutottak az indiai félszigetre, a hitükre tért/térített hinduk elkezdtek arab, perzsa, török (türk?) szavakat keverni a nyelvbe, ebből lett az urdu. Ali szerint az arab világtól keletre a kelet-ázsaiai muszlimok közt ez a lingua franca. Amikor a britek kivonuláskor nagy bölcsen kettévágták gyarmatbirodalom gyöngyét, a mai Indiában a hindi, Pakisztánban pedig az urdu lett kikiáltva hivatalos nyelvnek. N.B. a gyarmati korban a mai India, Pakisztán és Bangladesh – mind (brit)India volt, nagyjából minden Afganisztán és Burma között.
Ali azt mondja, haza akar menni. Nem szereti itt. Közben amíg itt üldögél az üvegkalickában, cikkeket, tanulmányokat ír Pakisztán jövőjéről. Hirtelen bevallotta, hogy már diákkorától politikailag nagyon aktív volt, diákszervezetet alapított, ki is rúgták, sőt, minden pakisztáni egyetemről kitiltották Zia ul Hakk idején. Zulfikar Ali Buttot csodálta, a lányát nem. Azt mondja Ali egyszer csak: én mindig is nacionalista voltam, és most is az vagyok.
Meghökkenek, pedig nem kellene, de hogy állandóan csak efféle politikailag korrekt sajtót olvasok (mert más nincs), már-már én is elhiszem, hogy a nacionalista az valami csúnya ember. De azért most ebben a paki összefüggésben csak érzem, hogy valami nem stimmel, ezért rákérdezek: és az mit jelent nálatok? Ali előbb elbizonytalanodik, eddig okos, művelt embernek gondolt, ezért nem érti, hogy mit nem értek. Mondom, nálatok, ott Pakisztánban, mit jelent nacionalistának lenni? (nationalist – mert angolul fecsegünk)

Ali elgondolkozik, aztán azt mondja: tudod, nálunk ezek a vallási vezetők azzal hülyítik a népet, hogy minden muszlim – egy nemzet (nation). S ha az Oszama-félék odajönnek hozzánk, arra szólítanak, hogy követnünk kell őket, a nagy közös muszlim nemzet nevében. Holott ők elsősorban arabok, és csak utána muzulmánok. Az arab érdeket mindig a muszlim érdek fölé helyezik.
Én azt mondom, folytatja Ali, hogy nekünk a (falusi) törzsi és (a városi) kaszt-érdekeken túl meg kell teremtenünk a magunk nemzeti identitását. Ez a világot átfogó “muzulmán nemzet” csak maszlag. Ha holnap egész Kanada áttérne muzulmán vallásra, attól még nem válnának közös nemzetté Pakisztánnal… Nekünk az Indus völgyében több ezer éves civilizációnk van (s ha a folyónév mérvadó, minket kellene Indiának nevezni – nem őket, na de mindegy, veti közbe nevetve), van történelmünk, hagyományunk, ugyanazon a területen élünk, amióta az árja törzsek a szubkontinensre bejöttek a közép-ázsiai részekről… Erre kell felépítenünk a nemzeti identitásunkat. Csak ehhez kellene egy forradalom! És vezetők, mert mostanában csak politikusaink vannak…

Magam ugyan kicsit másképp képzelem az indo-európai proto-népesség kialakulási helyét, vándorlását, de ez nem jelent semmit. Fogalmazhatnám akár úgy is, én egy másik elméletnek dőltem be, ezért nem is vitatkozom most ezen Alival. És amikor azt mondja, hogy úgyis túlnépesedés van a szubkontinensen, a közép-ázsaiai országokban meg nagy üres térségek vannak, tehát rövidesen megindul majd oda a “visszavándorlás” – akkor magamban eldöntöm, hogy ezt a földrajzi tisztázást holnapra hagyom. Végül is jogunk van oda visszatérni az eredeti helyekre, mondja… és nagyon remélem, hogy holnap sem rohan el, hanem mint ma, szinte egy órányit okít majd az általa megálmodott nemzeti egységről és felemelkedésről.
De azért ezt a közép-ázsiai dolgot még megpiszkálom!

Nehogy bárki is azt gondolja, hogy Ali nem hithű muzulmán. Ali mélyen vallásos, és épp annyira utálja és megveti a vallásán belüli eltérő “felekezethez” tartozókat, mint amennyire mondjuk mifelénk a keresztények utálják a keresztyéneket és fordítva…
[gyengébbek kedvéért: keresztény = katolikus helyesírás; keresztyén = protestáns helyesírás] Legjobban a wahabitákat rühelli. Ha a britek nem Szaúd királynak adják a sivatagot, a wahabita szekta soha nem kapott volna erőre. De mert ő az volt, ezért megerősödtek, pénzük van, és mindenhova elviszik agymosott ideológiájukat, méltatlankodik Ali.
(Ali, mondom, az autód odakint már félórája burrog, túl fog hevülni… mire ő: Á, mínusz húsz foknál? Hadd melegedjen…)
Ha utánanézel, állítja Ali, az összes terrorista wahabita! Az imámjaik kifejezetten tiltják nekik, hogy történelmet, irodalmat, ilyesmit olvassanak – csak azt kell és szabad (el)hinniük, amit az imám mond. Közülük kerülnek ki ezek a fanatikus gyilkosok…

[Az biztos, hogy egykori csecsen testőreim, békés muzulmánok, akik mind végigharcolták a csecsen-orosz háború első, népi szakaszát, ebben az utolsó felvonásban, amikor, igen! wahabita arab és egyéb külföldi mudzsahedinek elorozva a felszabadító háborút tőlük vallásháborút folytatnak a {{popup kavkaz.jpg kavkaz 593×397}}Kaukázusban… nos, most egyik sem harcol. Gyágyá István, mondta telefonba Belgiumból az egyik, ez már nem az én háborúm… nem a mi háborúnk: nye nasa vojna]

Nekünk nem az kell! Az én nemzetemben, országomban megvan a potenciál, hogy a legfejlettebbek közé emelkedjen. Persze, lehet világot átfogó muzulmán testvériség, de a nemzetet ott helyben kell megteremtenünk. Tanítani kell a népet, nevelni…

(Lehet, hogy a paki “nemzeti reformkorszak” eljövendő vezére szónokol itt nekem???)

Na, holnap majd kikérdezem a közép-ázsaiai visszavándorlásról. Nehogy mán nekem a “mi” turáni sztyeppéinkre akarjon az ősi juss okán kóborolni 🙂 Bár nem kizárt, hogy az egész világ jobban járna, ha mindenki visszamenne a nulla kilométerkőhöz, és kezdenénk mindent elölről.

P.S. Elvesztettem a nullakilométerkövemet.

Megosztom