Holtidő

Mint a minap említettem, ma szabadnapos az ország: bágyadt semmitevés lengi be a teret. Estére aztán mindenki hazatér a víkendezésből, és holnap beáll a termelésbe. Ügyesen, okosan úgy vannak beosztva a nyári ünnepek, hogy szinte minden hónapra jut egy ilyen hosszú hétvége, hadd évezze a nép a rövidke nyarat. Bár, ha jól emlékszem, júniussal gond van, és már fel is merült, hogy ki kellene találni valami népünnepélyt, hadd jusson long weekend akkorra is. Aztán a szeptember eleji Labour Day – a munka ünnepe – után úgyis vége a szezonnak: főleg északabbra rögvest jön a tél.

A tűzijáték, nagy eszem-iszom nagyjából lezajlott a tegnap este. Ma már a holnapi munkába állás miatti rossz hangulat a jellemző.

Naplószerűen idejegyezhetném, hogy tegnap késő éjjelig babráltam a Caféban, aztán hírlevelet küldtem szét, ma reggel álláshirdetéseket böngésztem a neten, leveleket váltottam mindenféle webasszonyokkal. A hirdetéseket nézve napról-napra erősödik bennem az érzés, hogy legfőképpen nyugdíjas szeretnék lenni. Vagyis hogy inkább az, semmint értelmetlen dolgokkal foglalkozni csupán a kenyérkeresés kényszere okán. Mintha kiveszőfélben lenne az értelmes munka…
Bezzeg ezért senki nem háborog, nem tüntet, nem indít mozgalmat! Holott jóval fontosabb – szerintem – mint a bálnák meg holmi ritka növények.

Oké, védd az erdőt: írjál emilt 🙂