Hétvége

Pémtek délután – és mivel nem repültem, itthon vagyok. Emlékeztetőül: tegnap és ma Scarboro-ban voltam. (Toronto maga nem túl nagy város, de az évek során összenőtt sok más településsel – York, North York, Scarborough, Etobicoke stb. -, és aztán 2000 táján összeolvasztották a hét közigazgatást, és megszületett a Megacity. Persze, lassan már nőnek hozzá, mellé újabb települések, úgyhogy majd biztosan lesz egyszer egy mega-mega…)

Jutnak eszembe apró morzsák az elmúlt hetekből.
Winnipegben mondták, hogy amennyiben a rendőrség meglát sapka s kesztyű nélkül kószálni a városban (mínusz 34 volt, amikor ott jártam), akkor elvisz. De nem ám a melegedőbe vagy ilyesmi, hanem a pszichiátriára – mert aki ilyet tesz, az nem lehet normális 🙂 Előbb azt hittem, ez vicc, de amikor hajnalban kellett a jeget levakarni a szélvédőről, akkor kezdtem megérteni a rációt benne.
Különben aki teheti, az éjszakára konnektorba dugja az autóját. Igen sok parkolóban van ilyen, és a jobb autókból kilóg a drót, amivel fel lehet csatlakozni a hálózatra, hogy legalább annyira „meleg” maradjon a motorblokk, olaj stb. hogy reggel elinduljon a járgány. (Az enyémben is van ilyen drót…)

Sault Ste. Marie-ben hümmögtünk a sok hó láttán (kb. térdig ért), de aztán mondta a sofőr, aki vitt be a városba – emléxel, az éjjeliőr „kolléga” -, hogy ez semmi: ő innen északra lakik kb. 40 km-nyire, ott kezdődik a snow belt… na, ott volt hó! A minap nem tudott kijönni az ajtón, ezért a hálószoba ablakán mászott ki, és úgy kezdte ellapátolni a havat, hogy az ajtóhoz érjen. A „snow belt” (=kb. hóövezet) az valami titokzatos vonal, ami fölött (értsd: északra tőle) mindig hóhullás van. Annyira, hogy koraősztől későtavaszig, amikor a hóövezet alatt bármiféle csapadék esik, ott hó lesz belőle. Toronto vidékén ez egy Barrie nevű helységnél húzódik. Azokon a vidékeken télen autó helyett sokan inkább a {{popup snowmobile.jpg snowmobile 240×180}}snowmobile nevezetű járművet használják közlekedésre. Hátránya, mint a motorbiciklié: fúj a szél…

New Yorkban kellett vennem egy bélyeget. Az USA-ba küldendő sima levélre 35 centes billog jár. A kínai elárusító szó nélkül 50 centes bélyeget adott: ez kell a Mexikóba és Kanadába küldendő levelekre. Nem hiszem, hogy látta rajtam, hogy kanadai lennék. Inkább azt gondolhatta, ha már nem született angolt beszél, biztos bevándorló, azok meg mind „latinók” – adjunk neki, ami kell. Később aztán a repülőtéren kóborolva láttam egy bélyegautomatát, és ott okosodtam ki, hogy túlfizettem a levelet. 15 cent tanulópéndz…

Egyéb. Gegely Tamás az ő Dracula dry oldalán folytatja Perforál 2003-at, amit a Caféban kezdtünk el. Egyszerűen nincs amikor felraknom az új anyagokat. Szóval azt kérdezi a népektől, milyen színek között élnek. Jelentem, Manhattan belvárosában mindenki (vagy majdnem mindenki – rajtam kívül) FEKETE télikabátban jár! Igaz, színesek a csokornyakkendők 🙂