Igazi blog

Valahányszor a Káféhoz kell mennem, hogy valami technikai igazítást megejtsek, vagy csak ellenőrizendő, nincs-e valami gixer, mindig szemembe ötlik a még mindig címlapon futó mit olvasol éppen körkérdés. És ilyenkor mindig azon kapom magam, hogy „aktualizálni” akarnám a több héttel ezelőtt – magánlevélként! – elküldött válaszom, de valahogy nem lenne fair, ha én mint webmester állandóan átírnám a válaszom, mert tehetem…

Inkább most ide írom, amolyan igazi blog gyanánt. Mármint hogy mit olvasok éppen. Ti. eredetileg a blog nem on-line napló volt, hanem a hálón való szörfölés közben feltalált weboldalok gyűjteménye és rövid kommentálása.

Nos, jártam egy állítólag vallással foglalkozó (vallási?) oldalon, de az olyan hülyeség, hogy inkább nem népszerűsítem. Volt viszont rajta egy lista a magyarországi bejegyzett és nem bejegyzett egyházakról, amit állítólag a VIK – Vallási Információs Központ oldaláról idéztek. Nos, a VIK a Szegedi Tudományegyetem Vallástudományi Tanszékének az internetes adatbázisa. Legalább is ezt mondja magáról.

Szóval a lista itt van, viszont az mondja, hogy nem is ők készítették, hanem „(Az Apológia gyűjtésének felhasználásával)” készült. No, előre hát, ki, mi ez az Apológia?

– Vallásismeret és hitvédelem. Egy iránytű mindazoknak, akik korunk vallási és világnézeti áramlatai között nem csak sodródni, hanem navigálni is akarnak. Megbízható ismeretek mindenféle vallásról, egyházról és világnézetről. Hiteles adatok a hazai és nemzetközi vallási helyzetről.
Ekkor eszembe jutott, hogy a tegnap olvastam egy webkészítésről szóló cikkben, milyen fontos az About us oldalt megnézni – ill. megcsinálni. No, megnéztem. És nem kis elképedéssel jöttem rá, hogy az Apologia.hu a CFAR-nak a magyarországi leányvállalata. Elképedésem abból fakad, hogy a Center for Apologetic Research a legvadabb fundamentalista neoprotestáns amerikai egyletek közé tartozik. Csak oda kell kattintani az Our Mission menüpontra, és rögtön kiderül: az Írás tévedhetetlen és hiba nélküli, megfellebezhetetlen végső vélemény minden oly kérdésben, amelyről szól. Hmmm… én az ilyenek közt éltem egy évet. Tudom, mit beszélek. Ezek szó szerint értelmezik az egész Szentírást. Nincs is nekem ezzel semmi bajom, amíg rám nem akarják kényszeríteni ugyanezt. Márpedig ha ők, vagy magyarhoni meghosszabbított karjuk állítja össze az egyházak listáját az NKÖM listája, az APEH bejegyzések valamint „saját kutatásaik” alapján, akkor nem is tudom, mit mondjak. ők ezt mondják: Ez a lista nem csupán hagyományos értelemben vett vallásokat és egyházakat sorol fel, hanem az általunk vallási jellegűnek vagy világnézetinek ítélt moz­galmakat, egyesületeket, szervezeteket is. – Mint rossz cikkekben mondják: kiemelés tőlem, M.

Namost, hogy „ezek” kit és mikor ítélnek vallásnak – arról van némi tapasztalatom! Sőt, arról is, hogy kit ítélnek ántikrisztusnak, destruktív szektának és efféléknek. Persze, ha az ő oldalukon járok, akkor rögtön tudom, honnan fúj a szél. Ám ha egy „tudományegyetem” tudományos tanszéke is ezt veszi át… akkor kezdek kételkedni az egész tudományosságban. No, erről ennyit, s ezzel talán sikerült is mindenkit körbesértegetni 🙂

Úgyhogy elmentem angolul olvasgatni. Láttam egy szép, de szomorú oldalt az 1915-ös örmény népirtásról. Ezt már láttam korábban, de most eszembe jutott, mert egy örményországi online lapban – Hetq – a volt külügyminiszterük nagyon finoman lecseszte Anglia örményországi nagykövet asszonyságát , mivel a hölgyemény nemrégiben odanyilatkozott: az 1948-as ENSZ-konvenciók szerint nem is volt az népirtás (genocid). Hát, az volt… Jah, apai ágon van bennem örmény vér rendesen, pl. ha Amerikában félennyi néger beütés volna bennem, akkor színesbőrűnek számítanék, hiába vagyok esetleg fehér. Na, jó: rószaszín. Vagy sápadt. vagymi.

(Erről egyszer volt egy jó sztori a lapokban, hogy valami városi tanácsi hivatal kiküldött egy levelet valakinek, valamiféle színeseket pozitíve diszkrimináló akcióba belevonandó, mire a hölgy kétségbeesetten tiltakozott, hogy ő biza fehér. Nem úgy van az, mondta a hivatal, merthogy a papírok szerint valamelyik ősapja fekete volt, ennél fogva a törvények szerint ő színes.)

Rátaláltam a szamosújvári örmény templomról szóló román nyelvű weblapra is – sajnos, elég csúnyácska szegény. Márhogy a website. De van rajta egy magyar oldal is, a gyergyói Fogolyán atyával készült érdekes interjú. És akkor már megnéztem egy kicsit ezeket a „keleti” egyházakat is, annak okán, hogy az örményeknek is, és még sok közép-közel-keleti, arab földön levő keresztény egyháznak két ága szok lenni: egyik Róma-barát, a másik kevésbé. A Libanonban tevékenykedő (közel-?)keleti katolikus egyházaknak van egy szép, elegáns KÖZÖS oldala (én az angolt nézegettem, de van francia és arab változat is). Maroniták, melkitek, örmények, koptok, káldeusok, szírek, „latinok” szép keveredésben. Nem egy könnyű történet követni a sok szakadást és fonódást.

Közben még láttam egy tisztának, elegánsnak tűnő, bloggolásra vagy egyébre használható szkriptet WordPress a neve. Ezt ingyér adják. Bár ez a fizetős Squarespace se nem kutya , de még meg kell tanulmányozzam egy kicsit.
Aztán még megnéztem magamat itt és itt – és most megyek aludni.