Inboxos

Mikulás levele

>Kedves Gyerekek!

>Az idén nem látogatlak meg benneteket, nem mászom be a kéményen keresztül,
>nem bujkálok, hogy nehogy észrevegyetek amikor a mocskos és büdös
>csizmátokba belerejtem azokat a finom és drága csokikat. Nem kérdezem meg,
>hogy jók voltatok-e, meg hogy mi a kedvenc versetek (kis köcsögök, nem is
>tudjátok, hogy mi az a vers), nem próbálok a hitelesség kedvéért olyan
>sztorikkal előhozakodni, amiket harapófogóval szedtem ki a szüleitekből,
>nem, nem és nem.
>
>Öreg vagyok már bohócnak. Ne hebegjetek, habogjatok, hogy kikeféltétek a
>csizmátokat, meg, hogy milyen k****ra vártatok, meg hogy egyáltalán nem
>direkt löktétek le azt az idős nénit a troliról. Nem érdekel az egész,
>tetű kis mászóka-rongálók, tele van a hócipőm azzal, hogy egy évig rám se
>csörögtök, ma, december 6-án pedig mind ott követelőztök a cipős
>szekrénynél. Hát menjetek a fenébe!
>
>Mindegyik kérjen az anyjától egy százast és vegyen magának csokit a
>sarki éjjel-nappaliban.
>
>Egyébként a minap valaki azt mondta nekem, hogy 2002-ben nem divat a
>piros, és igazság szerint egyáltalán nem szexis a szakáll és a nagy has. Hát
>jó, legyen. Elmentem egy fitness klubba és a kezdeti problémák után
>(beszorult a bojtos csizmám a szobabiciklibe és ráborultam a futógépre) leadtam pár
>kilót, egész jó lett a közérzetem, leszámítva azt, hogy kiújult a
>müzli-allergiám. Elmentem pár új cuccot venni és a régi piros szettet
>elégettem. Szóval most frissen vagyok borotválva, szürke öltöny, fehér ing
>és nyakkendő van rajtam, autóval járok, eladtam a a rénszarvas szánt.
>Rám se ismernétek, pedig én vagyok a
>
>Mikulás