2003-10-23 | 10 hozzászólás Épp most, ezekben a napokban mutatják be a János evangéliuma (The Gospel of John) c. mozit. Nagyon szép, nagyon profi weboldala van: http://www.gospelofjohnthefilm.com/ Szeretem az ilyen elegáns oldalakat… A film azt hirdeti magáról, hogy „vizuális biblia” részeként szóról-szóra átülteti képbe (képi nyelvre fordítja?) az ún. Good News Bible (GNB) verziót. Erről annyit kell tudni, hogy a számtalan angol nyelvű fordítás között azzal vált híressé (mások szerint: hírhedtté), hogy szakít a hagyományos fordításelméletekkel, és nem a szavakat, hanem a jelentést adja vissza – mai, hétköznapi angol nyelven. [Rövid zárójel: alapvetően két elmélet hadakozik egymással, amikor a Biblia-fordításokról esik szó, a formális ekvivalencia és a dimanikus ekvivalencia. Ez utóbbi eredménye a GNB, és a teória egyik megalapozója Eugene A. Nida nyelvész és kultúrantropológus volt, még a negyvenes évek közepén. Nidáról sokszor hallottam még misszionár-tanonc koromban. Tanultunk is tőle, róla. NB: a mi magyar nyelvű bibliáink inkább a formális ekvivalencia szabályait követik. Eugene Nida neve a weblapon is szerepel.] A film beharangozója azért elgondolkodtató, mert igen érdekes és bonyolult nyelvészeti, fordítás- és kommunikációelméleti, de tágabban még teológiai kérdéseket is vet fel. Először is adva van egy majdnem kétezer éves (koiné) görög nyelvű szöveg, ami jóval későbbi másolatokban maradt ránk, de a keresztény egyházak kinyilatkoztatásként tekintik. Aztán e szöveget – minden eddigi hagyománytól eltérően – lefordították köznapi angolra a 60-70-es években, Nida dinamikus ekvivalencia elméletét a gyakorlatba ültetve, és most jön ez a film, amelyik azt mondja „THE GOSPEL OF JOHN is an ambitious motion picture that has been adapted for the screen on a word for word basis from the American Bible Society’s Good News Bible” – azaz: szóról-szóra a filmvászonra adaptálva. Ha jól értem, akkor a képi fordítás nem a Nida-féle elméletet, hanem a formális ekvivalencia szabályait követi. De persze, a más közegbe való átültetés – mint már annyiszor – újabb és újabb (műfajelméleti, általánosabb esztétikai, valamint ismét: kommunikációs) kérdések sokaságát idézi fel. Szóval, jól meg van bonyolítva… Az már csak apró kajánkodás, hogy kíváncsian várom, mi történik majd, ha magyarul is forgalmazásba kerül. Ti. néhány Index-fórum tanúsága szerint a filmfordítók (feliratfordítók) ennél egyszerűbb feladatokba is belebuknak: Leiter Jakab, a filmfordító Ferdítés, avagy Jákob szeksztánsa Idióta filmcím fordítások Nos, ha volt valaha is fordítói kihívás (challenge – mondják errefelé), mi lázba hozna, akkor e film magyarítása lenne az… Megosztom
„…adva van egy majdnem kétezer éves (koiné) görög nyelvű szöveg…” Lehet, hogy tévedek, de úgy tudom, nem görög az „eredeti”, hanem héber, arámi és még egyebek. Az idézőjel azért, mert komoly tudós fejek sem nagyon tudnak megegyetni az eredetiséget illetően. Nem beszélve az agyon- és félrefordításokról, valamint arról, hogy ez a „könyv”, több, független irományból lett összesuszterolva. Az lehet, hogy a honlap profi, de a képek kisértetiesen emlékeztetnek Zefirelli édeskés opuszaira.
Az Újszövetség ránk maradt és kanonizált „eredetije” – görög. Bár az igaz, Jézus valószínűleg az arámit használta, van is egy-két mondat eredetiben idézve. Máté, 27:46 ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? – Károli Éli, Éli, lamma szabaktani? – Szt. István Társulat Éli, éli, lamá sabaktáni! – Magyar Biblia Tanács Heli Heli lema sabacthani – Vulgata stb.
Ezzel a ‘kanonizált eredeti’ is eléggé tréfli, mert ami kimaradt (apokrifek), többszöröse a könyvnek, s ha már komolyan akarjuk venni, nehéz azt a szemelvények alapján tennünk. De hát tudjuk, hogy az indexet sem a komenisták találták fel, hanem a magas klérus. A nyelvi részhez nehezen tudok hozzászólni, mert csak haloványan dereng, hogy nem csak görög. Ha jól emléxem még a Ferenceseknél hallottam róla, de ismétlem, bizonytalan vagyok. A fordításokról Lénárd írta valahol, hogy Robert Graves, meg egy Pordo (spanyol? portugál?) nevü aszott filosz boncolgatták a Bibliát, utóbbi több évtizedig, s mutattak ki sok félrefordítást, a Vatikán mérsékelt örömére. Pl. a „Boldogok a lelki szegények” is egy marhaság (én már gyerek koromban is úgy véltem), szövegelemzések szerint valami olyan lehetett, hogy: Boldogok a szegények, lélekben. Nem mind1
Mint oly gyakran, ismét hajlamos vagy mellékvágány(ok)ra vinni a témát, Spenót barátom! 1. Az általam felvetett fordításelméleti kérdésekhez semmiképpen nem kapcsolódik – máshol is kifejtett – nyilvánvaló antiklerikalizmusod 🙂 (amit, amúgy megértek…) 2. Az ÚT nyelve peniglen ténykérdés, úgyhogy ezen nincs mit vitatkozni. Az Ószövetség héberül íródott, Jézus (zsidó) kortársai is ezen imádkoztak, de arámit beszéltek „köznyelvileg”. A hellenisztikus világ köznyelve viszont a görögnek a ‘koiné’ néven ismert egyszerű, népi változata volt. Na, ezen íródott az Újszövetség. 3. Graves előtt (és után is) igen sok egyházi szakember – exegéta – kimutatta már a különböző korok fordításainak problémáit. Pl. a 19. sz. végétől a szőrszálhasogató jó öreg német filoszok könyvtárnyit összeírtak erről 🙂 Amúgy meglepődnél, hogy a fundamentalista (neo)protestánsok sokkal nagyobbat hördülnek ezekre, mint a Vatikán! De változatlanul hangsúlyoznám, hogy eredeti gondolatfutamom a fordítás fordításáról szólott, bár – kétségtelen – az általad felvetett kérdések is érdekesek. Csak épp nem tartoznak szorosan a témához.
A fordítás fordítása :- szintén Lénárd, a latin és az Alice visszafordítása az eredeti nyelvre – jön elő. Az ominózus pléda a „szálka- gerenda”, a gyehenna mint szeméttelep, értsd a gonosz ember a szemétre való, és a hajókötél ill teve a tű fokán példabeszéd
„…a latin és az Alice visszafordítása az eredeti nyelvre…” Ja! Csak ezekben az esetekben nem vezérelte ideológiai megfontolás a fordító tollát, elméjét.
Nagyon élvezem az eszmefuttatásaitokat! Szerényke hozzászólásom csak annyi volna, hogy mindez a nyelvi kérdés csupán azért látszik fontosnak, mert ez volna az „exegézis” alapja. Eddigi megfigyeléseim szerint azonban exegézis, mint olyan nem is létezik, hanem csupán „eisegézis”. Mi teológusok azzal szeretjük áltatni magunkat (és másokat is), hogy mi valamit ki-olvasunk ezekből a szövegekből, holott az igazság ott van, hogy mindnyájan egy bizonyos képpel (meggyőződéssel, „dogmával”) a fejünkben vesszük a Könyveket a kezünkbe, s bibliatudományuk legnagyobb része abban áll, hogy ezeket próbáljuk a szövegekbe bele-olvasni, s belőlük felfogásainkat igazolni…
Némileg ehhez, márminthogy a szöveg képre fordításához kapcsolódik, hogy az éjjel belenéztem a Bravo nevű (aránylag) kultúrcsatornán Pasolini Máté evangyéliomába. Az 1964-es fekete-fehér mozi képileg úgy „festett” – és ez itt most igen találó ige – mintha reneszánszkori festmények figurái szaladgáltak volna rajta! A korábban emlegetett Nida professzor vélhetően igencsak megdícsérte volna… ha az 1400-as évek itáliai parasztjainak készül ez a film 🙂 ____________ [The Gospel According to Saint Matthew, 1964 Highly praised adaptation of the Biblical story, filmed in Southern Italy by celebrated director Pier Paolo Pasolini. Stars Enrique Irazoque, Susanna Pasolini, Marcello Morante, Ferruccio Nuzzo, Otello Sestili and Mario Socrate.]
„Mi teológusok azzal szeretjük áltatni magunkat (és másokat is), hogy mi valamit ki-olvasunk ezekből a szövegekből, holott az igazság ott van, hogy mindnyájan egy bizonyos képpel (meggyőződéssel, „dogmával”) a fejünkben vesszük a Könyveket a kezünkbe, s bibliatudományuk legnagyobb része abban áll, hogy ezeket próbáljuk a szövegekbe bele-olvasni, s belőlük felfogásainkat igazolni…” Na, itt van az a bizonyos eb elhantolva, s hiába beszélünk „formális”, vagy „dinamikus” ekvivalenciáról. Azt az „eisegézis”-t nem értem. „Mint oly gyakran, ismét hajlamos vagy mellékvágány(ok)ra vinni a témát, Spenót barátom! 1. Az általam felvetett fordításelméleti kérdésekhez semmiképpen nem kapcsolódik – máshol is kifejtett – nyilvánvaló antiklerikalizmusod :)” Nem a fenét! Gondolod, hogy a félrefordítások véletlenül vannak? Egyébbként nem is odrdításelméleti, hanem ideológiai kérdés.(lásd: Füles)
Spenót, Az eisegézist majd „ejsze” megmagyarázza Füles – remélem. A melléfordítások pedig bizony-bizony többnyire tudatlanságból vannak!