Kazi

Volt egyszer régen Kolozsváron egy „nagycsapat”. Harminc-negyven ember, és nem múlhatott el szilveszter, születésnapok s egyéb ünnepek, hogy ne gyűltünk volna össze. Aztán szétszórodtunk a világban, és csak nagyritkán találkoztunk. Közben, persze, elkezdtünk öregedni is… Előbb csak azon kaptunk magunkat, hogy szüleink nemzedéke lassan eltűnik mellőlünk.
Aztán most jött a hír – elment az első közülünk is. Irtózom arra a pillanatra gondolni, amikor majd már csak temetni jár össze a „maradékcsapat”.

Kató Kázmér 1952-2002.

nyugodj békében, Kazi…