2003-03-28 | 4 hozzászólás 1. Ha valahol a hálón megidézik a nevemet, sőt ezt a helyet, mint hivatkozást, akkor arra még tán büszke is lehet az ember. Vagy legalább is jó érzés. Mert mindenik magamfajta web-exhibicionistában kicsit ott munkál „az jó hírért s névért…” való epedés. Ha nem is teszünk meg érette mindent. 2. Napok óta folyik a hol nyilvános, hol belterjes vagdalkozás az MVSZ (gyengébbek kedvéért: Magyarok Világszövetsége) és annak kanadai „leányvállalata” között – azt hiszem, országos tanács a neve – az EU-s népszavazásról. Előbb csak ez az OT lépett fel engem képviselve, gondolom, a nevemben, aztán egy otthoni újság ebből rögtön azt állította, hogy mi, mármint a kanadai magyarok (így kollektíve) meg vagyunk döbbenve stb. Hát én speciel ezen most már meg vagyok… Tudniillik eredetileg csak az OT volt megdöbbenve, ami szíve joga, bár, bevallom, fogalmam sincs, kicsodák ők. Pedig biztos rám is hivatkozva (mint egy számra) szoktak fontos dolgokban fontoskodni. Az amúgy csak hab a tortán, hogy a nyilatkozatot közlő MTI oldalain a világ magyar szervezeteit felsoroló oldalakon nem szerepel ez a titokzatos OT. Pedig Kanadából bemutatnak 80 szervezetet! (Most arra ki se térek, mi mindennel „kedveskednek” egymásnak a szembenálló felek, mert… nos, mert nem érdekel. Ha csak annyi lett volna, hogy két homlokegyenest ellentmondó vélemény ütközik, meg sem említettem volna az egészet. Hiszen csupán az bosszant, amikor a nevemben ágál bárki is.) Jó-jó, tudom. Állítólag ilyen a képviseleti demokrácia. A képviselők „viselik a képemet” – azaz fel lettek hatalmazva, hogy a tömeges hangzavar helyett ők szóljanak a nép nevében. Gondolom, azt remélték ennek kiagyalói, hogy akkor tán kisebb a hangzavar. Vagy mittudomén… E játékszabályt egy-egy országon belüli politikai porondon még úgy ahogy le tudom nyelni. Olyan esetben van egy – többnyire az alkotmányban meghatározott – közösség, a szavazópolgárok, akik vagy élnek ezzel a jogukkal (márminthogy átruházzák a kép-viseletet) vagy nem. A játéktér és a szabályok behatárolhatók. Ám mindig zavarba jövök, ha olyan megfoghatatlan, követhetetlen, megragadhatatlan „közösségekről” van szó, mint pl. ebben az esetben a kanadai magyarság/magyarok. Először is senki nem tudja pontosan, hányan vagyunk. Soha senki meg nem határozta, ki vagy kik tartoznak ebbe a fogalomba. Ebből kifolyólag nem lehet meghatározni sem jogilag, sem gyakorlatilag azt a „köztért”, ahol a képviseletem átruházható. Magyarán: csak önjelöltek vannak és maroknyi érdekcsoport(ok). Ünnepélyesen kijelentem tehát: soha senkit nem bíztam meg azzal, hogy a nevemben beszéljen innen Kanadából. Továbbá kérek mindenkit, ne tévesszenek össze semmilyen „megnyilatkozó” testülettel. Innen az alagsorból, ahol ez a komputer van, és ahonnan írok – egyedül én magam szólhatok a saját nevemben. Ha akarok, ha akarnék. U.I. (onagynak) A hálón találtam {{popup moshu.gif moshu 200×227}}moshu.gif címen… Megosztom
Nem tévesztettünk össze a kanadai magyarokkal, nyugodj meg, Moshu. Viszont te se kavarj össze bennünket a nyilatkozókkal. A tegnapi (tegnapelőtti?) bejegyzésedben olvastam, hogy morogtál a szövegek word-szövegszerkesztői utasításai miatt. Ha ezt tudtuk (én-e) volna, akkor úgy küldöm az anyagot. Néma gyereknek az apja se érti.
A legkívánatosabb talán az, ha az embert soha senkivel nem kavarják össze, abból nem történhetik félreértés. Bár az is igaz, a félreértés az élet része. Minél vaskosabb a félreértés, annál hangosabb a kacagás (hogy finom legyek). L. kollégiumi lét, katonaság. A gif mélyértelmét nem sikerült megfejtenem. El kell tudni hozzá olvasni a szöveget? üdv.
A „mélyértelem”, barátom, csak annyi, hogy egy véletlen keresésre a világhálón ezt a képet MOSHU, egész pontosan moshu.gif névvel dobta ki a guggol… Pedig nem is én vagyok rajta!