2003-08-23 | 2 hozzászólás Aki arrafelé nőtt fel, és iskolás meg egyetemi évei alatt a nyár közepén becitálták ünnepi felvonulások gyakorlására és „előadására” – annak a mai nap, az agusztushuszonharmadika, örökre nyomasztó emlék. Most akár felidézhetnénk azt is, miként értelmeződött át az ünnep (?) az évek során: kisiskolás koromban még úgy-ahogy meg volt említve az összes főszereplő ebben a pálfordulásban (király, hadsereg stb.), de aztán a rohamosan izmosodó személyi kultusz – és történelem-átrajzolási kísérlet – valami mitikus kommunista forradalommá alakította az 1944-es eseményeket. Miközben egyre inkább nem jutott már sör és mititej a népnek… Akkortájt mondhatta egyszer Tompa Gabi, a jeles színházi rendező, Shakespeare-t kiforgatva: őrült rendszer, de van benne beszéd. Hogy erről a mai napról ma nem sok beszéd esik a médiában, azt még értem. Ám a tegnapelőtti dátumot (21-ikét) sem emlegették sokat. 1968-ban ekkor verték le a prágai tavaszt a szovjet tankok. Tulajdonképpen a lerohanás 20-án késő este kezdődött… Épp 35 éve. Harminc év alattiaknak mindez már csak „történelem”. Annak ellenére, hogy jól emlékszem az eseményekre, meg arra, hogy épp merre voltam (útban a tengerpart felé), bevallom, nekem is kiment a fejemből. Aztán tegnap este autózás közben az egyik torontói rádióadó néhány perc erejéig felidézte az „emberarcú szocializmus” kísérletének elfojtását. Az emberarcú kapitalizmus kísérletéről még nem kaptam hírt. Bár ki tudja, lehet, hogy azt is ledorongolnák valakik… Tán épp az arctalan tömeg. Megosztom
Ha jól emlékszem, van még egy-két jeles esemény, ami ekkor történt. Az első és legfontosabb – nekem – az anyósomék házassági évfordulója, ui. emiatt a legszűkebb időkben is jutott nekem szilvórium meg flekken. Komoly ünnep, tegnap is megültük. Szerintem ez az emberarcú kapitalizmus, természetesen góbé módra. A másik, a kevésbé fontos az kicsit régebb volt, ez az a nap, amikor Antonescu elvtárs vezényletével megindult a „reconquista”. Lehet, valamit keverek, de tudtommal tudatosan időzítettek 44-ben 23.-ra, minthogy azon az őszön Marosorbónál is tudatotsan hajtották neki a szerencsétlen bakákat a géppuskafészkeknek egy teljesen értelmetlen és a szovjet front-vezérkar által kategorikusan betiltott akció keretében. Hatvannyolcról meg különösen szép emlékem van, ui. a tanév első napján a vakációs élmények lerajzolásába belesikerítettem egy tankot is. Szerencsénkre a tanítóbácsi az apám volt, így megúsztam egy kis borsóra-térdepléssel, otthon, a sarokban. Azóta tudom, micsoda embertelen egy rendszer ez a szocializmus…