Nyomulás a ketrecben

(Siegfried Neuenhausen szobra)

Nemrégiben ideszólt Onagy, hogy majd indul az erdélyi írók a Teraszon, és hogy oda kell figyelni, mert „lesz ott hömpölygés”… Na, figyelek. Hömpölygés az van rendesen. Szerencsémre, irodalom kevés. Akkor már régen nem olvasnám. De nagy a nyomulás publicisztikában, gonoszkodásban, odamondogatásban. És néha még egészen okos gondolatok is felkerülnek.

Ahogy kiveszem, ez lenne az ifjúság – vagy valami ilyesmi. Ez már a számítógépes nemzedék. Nem vénkorára ismerkedett a nettel, mint mi, gyermekeinkhez járva, járulva segítségért.

S ahogy feltűnt ez a kis webfelület, ontják a bejegyzéseket. Láthatóan élvezik. A nagy tülekedést figyelve azonban egyre inkább előacsarkodik a kérdés: ha ennyire webre éhes e társaság (s mellettük még azok, akiket a szervezők nyilván kihagytak a csapatból) – miként lehetséges, hogy 2003 márciusáig bezárólag senkinek az égvilágon nem jutott eszébe valamiféle webes fórumot teremteni önmaguknak?

irodalom.ro ?
erdelyi.irok.ro ?
nyomulas.ro ?

Vagy csak lustasag.ro ? Naná, hogy erre meg fognak sértődni! Ki leszek okítva, hogy pénz, meg technika és minden. Ami igaz is, meg nem is. De ebbe most nem megyek bele.

Feltűnő viszont, hogy miközben majd minden második „szösszenet” felhánytorgatja ugyan az anyaországi irodalmi közélet (vagymi) lekezelő, tájékozatlan… stb. stb. modorát, modortalanságát határontúliságok ügyében, de ezzel együtt (ennek ellenére?) itt nyomul az ifjú had, vidáman tobzódik az elkerített (terasz)ketrecben.

Fiúk, miért nem barkácsoltok egy saját ketrecet?