Mint a minap említettem, ma szabadnapos az ország: bágyadt semmitevés lengi be a teret. Estére aztán mindenki hazatér a víkendezésből, és holnap beáll a termelésbe. Ügyesen, okosan úgy vannak beosztva a nyári ünnepek, hogy szinte minden hónapra jut egy ilyen hosszú hétvége, hadd évezze a nép a rövidke nyarat. Bár, ha jól emlékszem, júniussal gond… Read More

Tegnap és ma kicsit körülnéztem a piacon. A használtautópiacon. Itt nincs külön erre szentelt hely, minden második autójavító árul roncsokat és öreg autókat is. Aztán vannak a külön erre szakososodott kócerájok, és persze, vannak az újsághirdetések. Elvben autót lehet venni már 100 dollárért. Sőt, kis szerencsével akár kaphatsz is valakitől egy ócskát. Az egyedüli probléma,… Read More

A biztosító kárbecslője úgy becsülte (mert mi egyebet csinál), hogy totálkárosra vezették a tolvajok a járgányt. Ez azt jelenti, hogy a javítás többe kerülne, mint amennyi – szerintük – a piaci értéke az autónak, ezért egy cash settlement c. megoldást ajánlottak. Magyarán, kifizetnék az általuk felkínált összeget, és utána menjek a szemem világába. Hogy annyi… Read More

Telefonált a rendőrség, valahol megtalálták a járgányt. A város legdrágább vontatója pedig elvontatta a maga telepére. Most el kell menni a rendőrségre személyesen, hogy adjanak egy „elbocsájtó cédulát”, aminek alapján vontatóék kiadják. Aztán el kell intézni a vontatást a műhelybe (garage – ahogy itt mondják). Holnap aztán szemügyre veszi a biztosító kárbecslője. Ha minden OK,… Read More

Ha ezt egy filmben látom, el se hiszem… Harmadszor lopták el az autómat!!! Megáll az ész. Ha én autótolvaj lennék, egy ilyen öreg, rozoga járgányra rá se néznék. De úgy látszik, ezeknek nincs ízlésük. Vagy mittudomén. Az első két alkalom 2 hónapon belül esett meg 2001 nyarán. Előbb egy 12 éves gyermek kötötte el, akinek… Read More

A PC ezúttal sem személyi számítógépet jelent (personal computer), hanem a már-már vesszőparipámmá vált politically correct egyre terjedő rövidítése. Kanada fiatal ország. A vikingeket leszámítva először 1497-ben érkezett – valószínűleg – fehér ember errefelé, John Cabot, angol szolgálatban álló felfedező személyében. Amúgy „leánykori” neve Giovanni Cabotto, mert olasz volt. Aztán jöttek a franciák (első Cartier… Read More

Végre, végre – tegnap óta új köntösében „pompázik” a Café. Még itt-ott apróságokat csinosítok, kozmetikázok rajta, de alapvetően minden működik! Tulajdonképpen azért dolgoztam annyit rajta, mert lusta vagyok, és az eddigi, a régi formájában minden egyes új írás, cikk megjelentetéséhez ki kellett nyitni a HTML-szerkesztőt (nem WYSIWYG), megmatatni a kódokat stb. Babrás, na. Innentől kedve… Read More

Esik az eső és köd van. Még szerencse, hogy nem kell kivonulni… Bár az igazat bevallva, kisgyerekkorunkban élveztük az egész felhajtást. Órák maradtak el, mert gyakorlatoznunk kellett a masírozást, aztán az igazi menetelés napján megbámultuk a többieket is, utána meg szinte kötelező program volt a Hója (nem-kolozsváriak számára: ez a város felett húzódó erdő neve,… Read More

Válaszoltak az április 6-i Nyomulás a ketrecben c. bejegyzésemre – a Teraszon. Fel is hívták rá a figyelmem, nehogy ne vegyem észre. Bevallom, nem értem, azt még inkább nem, miért vagyok összemosva egy másik felidézett írással – de mindegy. Talán nem is kell értenem. Igaz, nem is nagyon erőlködtem. A két lényegi kérdésemre úgysem akar… Read More

Bár most az orthodox. Legutóbb azzal hagytam abba, hogy gyűlnek az adósságok. A nagyok. S közben, persze, észrevétlenül a kisebbek is. Hogy pl. kellene válaszolni az előző bejegyzés kommentárjaira, főleg Spenótnak és Pompérynak, hogy (talán?) kellene egyszer mesélnem egy kicsit a misszionárkodásról és ilyesmik. És bár utánanéztem ennek a húsvét-számításnak: olyan bonyolult, hogy reménytelen megérteni…… Read More