Mint már említettem, tulajdonképpen Chicago egyik elő(alvó?)városában voltunk – Park Ridge a neve. Ott okosítottak mindannyiunkat. Tizenketten végeztük el – az elöl guggoló montréali ember fotózott (vagy valaki más az ő gépével), most küldte a képeket. Training – A csoport, okítónkkal együtt – (photo ©kolléga) Training-2 – Még egy csoportkép – trénerünk nélkül… – (photo… Read More

Ezt majd vélhetően otthonról „lövöm fel” a hálóra, de a szöveget egy repülőtéren irom a laptopba. (A laptopon forditva van a Z és az Y – márhogy az otthoni, megszokott gépemhez képest -, ezért ha melléverek , ne csodálkozz!) Rövid összefoglaló új életem első hetéről. Miután a csikágói tréningről hazavergődtem (az új repülőtéri biztonsági intézkedések… Read More

Rohanás, kapkodás, idegesség… Hat nap után egy már bedobta a törülközőt – a tizennégyből. Ennyien vagyunk, illetve voltunk a csoportban. Reggeltől estig az osztályteremben, éjszakánként tonnányi „házi feladat”. Mindenféle műszaki bigyóval, amit vásárolsz, szoknak adni egy AOL ingyen, próba, akármi CD-t, hogy hátha feliratkozol fizetővendégnek. No, egy ilyet kaptam, s miután a hotel cimét behazudtam… Read More

2003. jan.1. Az Évzáró c. bejegyzésben írottak okán egy darabig csendben leszek – ne várj új szövegeket!… Read More

Azt írja a mai újság, az elmúlt esztendő egyik legbolondosabb volt, amióta csak jegyzik Kanadában az időjárást, és az utolsó nap erre ráerősíteni látszik: zuhog az eső, az évszakhoz képest meleg eső, mint egy tavaszi zápor idején. Félnap sincs hátra már ebből az évből. Ejsze ilyenkor kellene vonni mérleget, fogadkozni újélet kezdéséről (de legalább is… Read More

Még a karácsonyról – politikalli korrektül… (a 101 arra utaló tréfa, hogy az itteni egyetemeken minden bevezető kurzusnak általában ez a száma) Hamilton, ahol lakom, kétszintes város. A közepén vonul keresztül az a törésvonal – hivatalos nevén Niagara Escarpment -, aminek egyik pontján van a nevezetes vízesés. (Egy órányi autózás innen, s minden egyes európai… Read More

Ráfoghatnám az ünnepekre az egy hetes kihagyást, de nem csak az volt. A karácsonyról tán annyit tudnék mondani, mit leendő főnököm is, akit tegnap kérdeztem nagy udvariasan: no, és hogy teltek az ünnepek. Uneventful – mondta tömören, azaz eseménytelenül. A szokásosnál kiadósabb étkezések meg egy-két pohár bor jelezte, hogy valami „más”, mint a szokásos egyhangúság.… Read More

De írhattam volna azt is, hogy Inboxos, mert most érkezett az ajánlat, hogy vásároljak beszélő vécépapírt… Talking T.P. Azt mondja, hogy rögzítheted rá a saját üzeneted, pl. a gyermekeket lehet figyelmeztetni a kézmosás fölöttébb szükséges mivoltára, vagy a felnőtteket (férfiakat, gondolom) emlékeztetni az ülőke lecsukására. Valami okból kifolyólag ez a kontinens obszedálva van a vécéülőke… Read More

Nemrégiben egy fórumon (ahova jobb meggyőződésem ellenére keveredtem) egy rosszindulatú, gonosz, de buta fehérnép azért tett hányást a szememre, hogy bizonyos weboldalaimon a linkek nem vezetnek sehova, mert csak a # jel szerepel az URL helyett, és az oldal „nem mozdul”. Az igazság az, én úgy tanultam, ez a legjobb megoldás az ún. üres linkekre.… Read More

Majdnem két héttel ezelőtt beszóltam telefonon az irodába, hogy ennyi volt: vegyék olybá, mintha beadtam volna a lemondásom vagy mit. Hivatalosan két hét és írásban, de így is örültek, a legtöbben egyik napról a másikra mennek el, jóformán bejelentés nélkül. Ilyenformán ez az utolsó éjszakám az üvegkalickában. Gondolom, most illene valami bölcs, emlékezetes bon mot-ban… Read More