Levelezésbe kerültem a Cafénál használt szoftver (szkript) szerzőjével. Lengyel gyerek, most Hollandiában él. Egyike azoknak a megszállottaknak, akik ingyen, szabadon felhasználható programokat írnak, hogy aztán a magamfajta felhasználók mindenféle kifogásokkal, ilyen-olyan igényekkel és kritizálással zaklassák. Miután megbeszéltük Báthory István révén a közös történelmet, én megtudtam, hogy a lengyelek németből (Siebenbürgen) fordították – történelmileg Erdély nevét:… Read More

Mikor nem autózom, akkor egy Bodansky nevű úriember (?) könyvét olvasom Oszamáról… (Ugyanott a szerzőről is adatok). A jobboldali republikánusok kemény magja és a héják nagyon szeretik, dícsérik. Még csak az elején tartok, visszafogom magam, amíg befejezem. Ám ahogy egy kicsit utánaszaglásztam, úgy tűnik, ez a szerző erre specializálta magát: fő-fő terrorista szakértő, iszlamológus (vagymi).… Read More

Csekk nem jött, ez csak természetes, de valahogy meglett az autó. Rettenetesen néz ki, de megy mint állat 🙂 Este majd bővebben, most elviszem „felavatni” — =============================== Eljött az este is. Mióta rájöttem, hogy pl. a kanadai statisztikai hivatalból is olvassák ezt a blogot, rögvest azt jutott eszembe, akkor tán az sem kizárt, hogy az… Read More

Úgy látszik, ez a biztosítós játék teljesen rendszer-, ország- vagy akár kontinensfüggetlen! Mintha egyfajta jellempróbát kellene kiállni: meddig bírja az áldozat sztoikus türelemmel a várakozást. Ebből sejthető, hogy a mai napom is azzal telt, hogy előbb lestem a postá(s)t, majd miután láttam, hogy a biztosító csekkje nem érkezett, próbáltam férfiasan viselni a… namitis? A várakozást?… Read More

A felhívásról. Arra buzdítanám nyájas olvasóimat, ráérő idejükben kattintsanak oldalt a Café-linkre (vagy akár ide, és nézenek bele a PERGEL rovatban indult vitára. Folyt. a Fórumban. Mert van egyfelől egy „anyaországi” segély-kezdeményezés, és van másfelől az „erdélyi” (tágabban: határokontúli) berzenkedés ellene. Az ügy konkrét szereplőin túl számomra az ilyen esetek mindig visszakanyarodnak a magyar-magyar viszony(ok)… Read More

Azazhogy nekem még ma van, de a a naptár és a gép már holnapot mutat, mert éjfél elmúlt. Szóval kimaradt egy nap a lista szerint. De ezzel úgy van az ember, hogy amíg le nem fekszik, addig mind ma van… Nemrégiben írtam arról, hogy leégett – mert felgyújtották – az indián múzeumfalu. Pedig olyan szép,… Read More

Az este/éjszaka – szokás szerint – belealudtam egy filmbe. Nem számít, úgyis láttam már valamikor régen. Benne Charles Bronson egy önbíráskodó – angolul: vigilante – polgárt alakít, akinek a feleségét és lányát megtámadja két rabló (asszony meghal, lány ideggyógyintézetben), és innen kezdve pisztollyal jár, mondhatni direkt várja, hogy az utcai fosztogatók megkörnyékezzék… és akkor lő.… Read More

Nem, ez most nem az itteni pénzintézetek „credit history” néven ismert, és az egykori Securitaténál jóval pontosabb nyilvántartása a polgár – jelen esetben a blogszerző – pénzügy ténykedéseiről. Hanem arról van szó, hogy vannak Kolozsváron kedves személyek, akik rendszeresen látogatják ezt az oldalt, sőt ki is nyomtatják, és elviszik anyámnak, aki ott él: hadd tudja… Read More

Ó, hol van már Nyilasmisi és a lottócédula ideje… Manapság már ez is interneten megyen. Mint mindenkinek, nekem is van néhány úgymond ingyenes email-címem (yahoo, hotmail stb.) azokra az alkalmakra, ha nem akarom igazi címemet megadni, de egy-egy oldalhoz csak bejelentkezés árán lehet bejutni. (Az ingyenesség ára az, hogy mindenféle szeméttel megtöltik a postaládát.) Na,… Read More

A Caféval való babrálás általában unalmas, időrabló, néha bosszantó. Van úgy, hogy itt estefelé, amikor az (európai) olvasók zöme vélhetően alszik, valami kis módosítást próbálok a szkriptben, s aztán ha megjelenik a rettegett „Fatal error: Cannot …” – és mondja, mit nem tud csinálni, akkor gyorsan visszamentek mindent az eredetire, miközben reménykedem, hogy éppen akkor… Read More