2003-12-04 | 2 hozzászólás Körülnéztem a prérin: Winnipeg és környékén barangoltam. Rengeteg érdekes emberrel találkoztam hideg téli estéken. Úgy kell elképzelni, hogy van a „közepén” a város, aztán körülötte a végtelenül elterülő préri (ami azért nem olyan lapos, mint az alföld, „hullámzik” egy kicsit), amit – mint egy számtanfüzet lapját – apró kockákra vág fel az úthálózat. A kockákban pedig farmok. Jó messze élnek a következő szomszédtól. Ahol véletlenül egybeépül tíz ház – az már város (town). Winnipeg kb. 700-800 ezer lakos. Valaha ez volt a végállomás: a hajóval érkező bevándorlókat a keleti parton vonatra ültették, idáig elpöfögtek, majd itt kiosztották nekik a feltörésre váró szűzföldet (homestead)… és mentek új életet kezdeni a nagy semmibe. Aztán megteremtették a világ gabona ellátását. Ma ezzel annyit keresnek, hogy az éhenhalás küszöbén járnak a farmerjeink. Egyre többen adják fel. Winnipegi legek: – legtöbb egy főre eső kocsma/vendéglő Észak-Amerikában – (az északi területeket leszámítva) leghidegebb, legszelesebb… – új kezdeményezés: építeni 10 000 hóembert a mostani tél folyamán, és bekerülni a rekordok könyvébe – nyáron a legtöbb szúnyog – viszont: második hely az egy évre eső napsütéses napok számát tekintve U.I. Jövő héten indulok Európába. Vélhetően ennyit se fogok írni ide. Viszont találkozni fogok néhány régi és új ismerőssel. Az alanti műholdképen középen a fekete pont – Winnipeg. Jószeműek láthatják a körülötte szövődő kockarácsot. Balszélen és középen fent a nagy fehér folt: a befagyott Manitoba és Winnipeg tavak. A jobbszélen feltűnő fekete foltok – az ún. kanadai pajzs nyugati nyúlványai, a nyugat-ontariói őserdőkkel borítva. Megosztom
Éjoropába vagy haza? ritkán villantasz a zseblámpával, pedig ennyi idő alatt feltöltődött az elem. Úgyszolván naponta rákatt, hol az Iván, hol az onagy-tól, de csitt van. Nem minden remete fogad némaságot és a bötűvetés egyébként sem renonc.