További fejlemény + Victoria Day

A biztosító kárbecslője úgy becsülte (mert mi egyebet csinál), hogy totálkárosra vezették a tolvajok a járgányt. Ez azt jelenti, hogy a javítás többe kerülne, mint amennyi – szerintük – a piaci értéke az autónak, ezért egy cash settlement c. megoldást ajánlottak. Magyarán, kifizetnék az általuk felkínált összeget, és utána menjek a szemem világába. Hogy annyi pénzért maximum a másik roncsot lehet venni… az őket nem érdekli. (Ha nem tetszik az ajánlatuk, felfogadhatok én saját költségen egy másik szakértőt, s ha az többre becsüli, akkor elkezdődhet egy hosszas alkudozási folyamat, de ha netán kevesebbre, akkor rá…fázok:)

Az idegesítő az, hogy aznap reggel (kedden?), amikor észrevettem, hogy ellopták, éppen egy állásajánlatot elfogadni (papírokat aláírni) indultam. Volna. Viszont feltétel, hogy legyen autód! Namármost, lehetne a biztosítótól kapott pénzt – elvben – arra használni, hogy az ember befizeti az előleget, és vesz részletre egy jobbat, de ha nem dolgozol ebben a pillanatban, akkor senki nem hitelez. Viszont ha nincs autóm, nem tudok elkezdeni dolgozni. 22-es csapdája. És ebben járok most körbe-körbe.

És közben itt van nyakunkon az első hosszú hétvége. Tavasztól őszig tele vagyunk ilyenekkel, kanadai ember ilyenkor megy fel (=északra) a cottage-ba, ami a nyaralója. Van egy vidék, pár órányira Torontótól északra, úgy is nevezik, hogy cottage country… Ez a májusi a szezon-nyitó wíkkend: ilyenkor mennek felmérni, mi kár esett a tél folyamán, rendezgetés, takarítás stb. Normális ember ilyenkor, ha csak nem muszáj, nem megy a 400-as széria autópályáira! Mert egyéb sincs csak dugók…