Vigilante akarok lenni! – és buddhista

Az este/éjszaka – szokás szerint – belealudtam egy filmbe. Nem számít, úgyis láttam már valamikor régen. Benne Charles Bronson egy önbíráskodó – angolul: vigilante – polgárt alakít, akinek a feleségét és lányát megtámadja két rabló (asszony meghal, lány ideggyógyintézetben), és innen kezdve pisztollyal jár, mondhatni direkt várja, hogy az utcai fosztogatók megkörnyékezzék… és akkor lő. Teketória nélkül, pontosan, hidegvérrel. Mert a jogrendszert nem tartja alkalmasnak az átlagpolgár védelmére. Éjszakánként kimegy az utcára, jobb szó híján: kelleti magát a rabolóknak, és amikor azok kiszemelik, mint ártatlan kinézetű idősebb polgár, kvázi ideális áldozat – akkor bumm!

Ma reggel meg ezt olvasom az újságban:
(annak kapcsán, hogy a napokban temették Torontóban azt a tízéves kislányt, Hollyt, akinek a megcsonkított – s vélhetően meggyalázott – holttestét a tóból halászták ki. Eltűnése valahol az iskola a lakásuk közötti néhány háztömbnyi területen esett meg…)

A rendőrség elismerte, hogy Holly otthonától számított 3 km-es körzetben több mint 200 nyilvántartott szexuális bűnöző él. S hát még, akikről ők se tudnak. Torontóban összesen mintegy 1000 (nyilvántartott), Ontarióban több, mint 4000.
Azt mondja szó szerint a rendőrségi főember: Nem hiszem, hogy Torontó bármelyik nagyobb utcáján 30 másodpercnél tovább kell autózni ahhoz, hogy egy általunk nyilvántartott cím előtt elhaladj…

Sajnos, ez a lista csupán a rendőrség számára ismeretes, bár most már egyre több polgár szorgalmazza a nyilvánosságra hozatalt. De, persze, az sem érne egy kalap szart se, hiszen a bíróságokkal, az egész rohadt liberális jog(talanság)szolgáltatással van a baj! A justice system kifejezést egyre inkább injustice system alakban használják. Mert ha nemrégiben ismét szabadlábra helyezhettek (feltételesen, akárhogyan) egy eddig már négyszer (!) elítélt és szakértők szerint javíthatatlannak nyilvánított pedofílt, akkor ott bizony nagy baj van a bírák és a liberális individualizmus bajnokainak erkölcsi értékítéletével.

Csoda, hogy az éjszakai film ugrott be rögtön???

Kanadai polgárrá avatásom előtt itt engem okítani próbáltak, hogy legyek büszke az ország hagyományaira, értékeire – Canadian values. (Ezt már csak USA-tól való különbözködés okán is szeretik sűrűn emlegetni, hogy mink itten jobbak vagyunk…) Bullshit, mondja erre tömören a helyi nyelvjárás. Én ebből az „értékből” nem kérek. Akkor már inkább a volt texasi kormányzó (gyengébbek kedvéért: W.), mert ott van halálbüntetés, de legalább is 3×99 éves ítélet az ilyeneknek. És nincs kegyelem. Ne is legyen.

Valamit nagyon elcsesztek ezek a liberális ideológusok, szociológusok, lélektanászok, jogászok. Évtizedekkel ezelőtt divatos, azóta többbnyire megcáfolt „elméletekre” hivatkozva úgy érvelnek a bűnöző egyéni, individuális jogaiért, mintha az nem itt élne közöttünk, egy közösségben, hanem valami légüres elméleti térben. Ahova ki lehet engedni, mert hátha jobb belátásra tér, ha pátyoljuk a lelkét. Aztán első ténykedése általában az, hogy rendőrt öl, rabol, gyilkol, gyermeket fojt. Néha arra kell gondolnom, hogy ott a National Parole Board nevű testületben (ez hagyja jóvá a feltételes szabadlábra helyezéseket) csupa idióta ül. Többszörös gyilkost kihelyeznek a nehéz fegyházból (bár Kanadában nincs is ilyen, a szövetségi börtönöket club fed néven ismeri a köznyelv) egy ún. átmeneti házba, ahonnan kijárhat, csak este kell visszajelentkeznie, s aztán amikor eltűnik – csodálkoznak. De nem, nem a szisztéma rossz, hanem…
Bullshit, mondom megint.

Ez lenne a Canadian value? Ez érték? Ettől essek hasra? Ez felsőbbrendű, mint az én megcsontosodott konzervatív álláspontom? Ezt kell vállalnom büszkén és teljes mellbőséggel, ha már kanadai lettem? Na, ne… Akkor inkább jöjjön Charles Bronson és lövöldözzön! Hiszen ugyanannak az individualista logikának mentén a vigilante-t is felmenthetjük a felelősség alól. Ha a kéjgyilkos ölhet, akkor a magam (és családom védelmében) én is lelőhetem, nem? Az már csak szépségflastrom-különbség, hogy ő a jogrendszer asszisztálásával végzi a ténykedését, én meg csak úgy magánzóként.

Számomra a nagy talány mindig az, hogy eddig nem sikerült olyan köznapi emberrel találkoznom errefelé (de másutt sem), aki egyetértene ezzel a joggyakorlattal és a mögötte húzódó -elmélettel. Sajtóban és fórumokon szorgalmazzák hogy legyen vége már, ennek ellenére valami őrült aberráció folytán maroknyi bíró és taláros testület egyre csak hozza a felháborító ítéleteket. Kinek a nevében? Miféle „progresszívnek” titulált elmebaj honol e jogászok agyában? Én biza azt is szorgalmaznám (bevallottan némi vigilantizmust serkentő szándékkal), hogy bűnözőlista mellett tegyék közzé az ilyen ítéleteket hozó bírák listáját is…
(Új webes projekt?)

Minapi hír az is, hogy a tudósok felfedezték a buddhistáknál a baloldali homloki lebeny (? – na, most kellene valamelyik orvosbarát, jól fordítom-é a left prefrontal lobe kifejezést…) állandóan aktív állapotban van, és ettől boldogak és nem depressziósak. A Prozac előtt 2500 évvel ők már tudták, mi a gyógyír – mondja egy professzor.
____________________________

Évek óta hajtogatom, a nyugati világ a gnosztikusok kiirtása és aztán főleg az Ész forradalmaként ünnepelt felvilágosodás óta – rossz irányba halad. Pedig (még) nem is vagyok buddhista…
Többnyire kiröhögnek. Vigyázat, lehet, hogy legközelebb Csárlsz Bronzon leszek!!!

De még valószínűbb, hogy elkezdek ezzel az agylebeny-dologgal komolyan foglalkozni. Derű, harmónia, megnyugvás. Csak előtte ezzel a 4000 fickóval kellene valamit tenni.