Évzáró

Azt írja a mai újság, az elmúlt esztendő egyik legbolondosabb volt, amióta csak jegyzik Kanadában az időjárást, és az utolsó nap erre ráerősíteni látszik: zuhog az eső, az évszakhoz képest meleg eső, mint egy tavaszi zápor idején.
Félnap sincs hátra már ebből az évből. Ejsze ilyenkor kellene vonni mérleget, fogadkozni újélet kezdéséről (de legalább is ilyenkor szokták elhatározni a dohányzás és egyéb káros, de élvezetes szenvedélyek elhagyását…). Nincs időm se mérlegre, se egyébre, leszokni meg már minek – erre a kis időre.
Bár tulajdonképpen új életet kezdek: holnap, január elsején este elrepülök Chicagóba, a ‘szeles városba’ (angolul the windy city néven emlegetik, mindig huzatos). Eljövendő munkaadómnál kezdek egy gyorstalpaló tanfolyamot, ami tíz-tizenvalahány napig tart, és utána – már megint – pályamódosítok. Amit csinálok majd, azt itt management consulting néven emlegetik. Cégek átvilágítása és annak eredményeképpen okos (és drága) tanácsadás, hogy még eredményesebben működjék a kapitalizmus. Az én dolgom csupán az átvilágítás lesz, lenne. Azért a feltételes mód, mert ha nagyon hülyének bizonyulok a tréning folyamán, akkor még hazaküldhetnek… De tán csak nem!

Fogalmam sincs, a tréning idején lesz-e internet hozzáférésem, ezért, kedves olvasóm, az elkövetkező napokban ne várj új bejegyzést. Remélem, utána valahogy meg tudom oldani, de az sem lesz könnyű. Ha minden jól megy, akkor hetente két céget kell felkeresnem, s mivel ez bazi nagy ország (ráadásul időnként az Egyesült Államokban is fogok dolgozni), örökké úton és repülőtereken leszek. Érdekes kaland – mondom én, mások hümmögnek neki. Nekem megfelel: család, kisgyerek nem sír otthon utánam, tulajdonképpen csak egy mosoda kellene főhadiszállásnak, ahol hétvégen inget-gatyát ki lehet mosni, s utána indul az ember új útra.

Nos, ezért volt a búcsú az üvegkalickától. Persze, mindig is tudtam, hogy az csak ideiglenes, átmeneti állapot volt, de a történelemből tudjuk, az „ideiglenes” dolgok milyen hosszan elhúzódhatnak olykor. Szerencsére, ez nem tartott félévnél tovább.

Itt most abba is hagyom, még sok mindent kell elrendeznem indulás előtt. Holnap Torontóból Columbus (Ohio) az útvonal, és onnan a sikágói – ezt ezek így mondják, és hangsúly az Á-n – O’Hare reptér. Csak ilyen jegyet találtak. Lakni itt fogok a tréning idején – ez Csikágó egyik elővárosa. Mindent, repülőjegyet, szállást, a cég rendezett. Kezdem megszeretni őket…

Mindenkinek boldog Újesztendőt – és jó bloggolást 🙂