2003-07-04 | 1 Comment Általában nem használok magyarított szoftvereket. (Bár e kijelentésnek ellentmondani látszik minapi dicsekvésem, miszerint én magam is elkövettem ilyesmit, azért ez még tény. Annak a bizonyos szoftvernek csak azért készítettem el a magyar változatát, hogy az angolul nem tudó [cafés] munkatársak is elboldoguljanak. És akkor már inkább én, semmint egy idióta!) Sokan ezt valamiféle nyugatos pökhendiségnek vélik, mármint azt, hogy jobb szeretem az eredeti angol interfészeket, holott egyszerű gyakorlati oka van: néha elképesztő marhaságokat fordítanak, és ettől akarom megkímélni magam! Íme egy gyöngyszem. Sok vindózos alkalmazásnak van legalább 2 változata, attól függően, hogy melyik verzión futtatják. Így pl. gyakran látni ilyet: Letöltés: 1. Windows NT, 2000, and XP users (felhasználók) 2. Windows 95, 98, and Me users (felhasználók) Namármost ez utóbbiban az Me – a Millenium edition rövidítése, ezt általában mindenki tudja, a fordítókon kívül… Mert az ő eszük csak addig terjed, hogy felvillan előttük a me szócska, ami az I (nagy i) egyes szám első személyű névmásnak a ragozott formája (=engem, nekem stb.). Angolul helytelenül beszélők „én” jelentésben is szokják használni, pl. my friend and me – holott a helyes forma: my friend and I. De hát ezt a nagyközönségnek és turistáknak nem kell tudni, ám egy fordító esetében nem árt. Csak hogy elkerüljék az olyan blődségeket, hogy Windows 95, 98, és Én felhasználóknak… stb. Hát így van ez. Én – felhasználó, te (=fordító) – hüje 🙂 Megosztom
Hát ragojzuk! Én is estem már bünbe egypárszor, még a szoftver-magyarítás parázna világában is előfordultam (és -dulok), érdekes dolgokat lehet ám ott látni. Van két alapeset: 1-es számú eset: A bűnt „profi”, a Fordító követi el. Jó esetben látott már számítógépet, esetleg magyarított vindóza is van. Határidő is van, persze, de ezzel minden jót elmondtunk erről az esetről. Az még hagyján, hogy magyartalanságokkal van tele a szöveg, de számítógépes ökörségekkel is. És születnek olyan párbeszédablakok is, hogy aszonygya: Abba akarod-e hagyni a kilépés megszakítását? Igen, Nem, Cancel (név és cím a szerkesztőségben 🙂 ) 2. számú eset (idealizált változat): egy számítógépes szakinak agyára megy a sok magyarkodó magyarítás, és elhatározza, hogy megkíméli sors- és nyelvtársait a további szenvedésektől. És akkor kezdődik a pokoljárása. A redukcióadabszurdum, szószerint. Mert tegyük fel, hogy: a) tényleg ért a számítástechnika adott szeletéhez, b) tényleg tud magyarul, írni is, nem csak olvasni c) tényleg tud kommunikálni is, nem csak a száját járatni (ez már túl sok ahhoz, hogy igaz legyen). Nekifog, és kiderül, hogy „szerencséjére” egy modern ketyerével van dolga, amelynek van külön nyelvi modulja, nem kell az egészet átirni, csak valami „hu.lng”-szerű állományokat. És itt a vég kezdete, ui. mikor átizzadja magát az egészen, és kitalálja, hogyan is mondaná János bácsi a borzsovai hegyoldalba a komájának, hogy „Report time frame”, akkor kiderül, hogy a szöveg egyik, lehetséges folytatása: „%0 to %1” ahol a két, százalék jellel jelzett változó az két dátum, lehetőleg angolszász (?) formátumban. Na ez az a pont, ahol a szaki a magyarral ölre megy. Én, a felhasználó, én a magyar, én, az ablakleső (vagy a Widows user mégis jobb lenne ide?)